Jessica Park - Flat-Out Matt Titkolni bolondulás

Matt harmadéves a Massachusettsi Műszaki Egyetemen. Kockafejű, szellemes, zseniális srác.

És nagyon, de nagyon buta is.

Amikor a szépséges, menő, éleselméjű Julie beköltözik a házukba, mégis miért (jaj, miért?!) bújik Matt a bátyja, a hiányolt Finn bőrébe, azzal áltatva magát, hogy csak a lány kedvéért teszi?

A dolog egész ártalmatlannak tűnik, amíg Julie átmeneti vendégeskedése hosszú távúvá nem válik. És amíg a helyzet szívszorító őrületté nem fajul. Na meg amíg Matt bele nem szeret Julie-ba, Julie pedig bele nem szeret Finnbe.

De hát… Matt a hozzá való. Bárcsak megértethetné ezt Julie-val! Méghozzá anélkül, hogy el kelljen árulnia neki az igazat, ami mindannyiukat tönkretenné. Főleg Celeste-et, sérülékeny lelkű húgát, akinek talán mindenkinél jobban szüksége van Julie-ra.

A Szeretni bolondulásig-ban Julie szemszögéből láthattad Mattet. Ezzel a kisregénnyel, a Szerelem bolondulásig-gal most mélyebbre hatolhatsz Matt világába. Átélheted a történetet az ő oldaláról, megszakadhat érte a szíved, amikor megszakad a szíve, és ismét beleszerethetsz ebbe a szokatlan hősbe.

Indulj érzelmes utazásra az előzményeket bemutató két fejezettel, majd a Szeretni bolondulásig ezúttal Matt szemszögéből elmesélt hét fejezetével, és végezetül vár Julie történetének vadonatúj, pikáns fináléja!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Fordító: Komáromy Zsófia

Megjelenés: 2014.

Oldalszám: 156

Moly: 96%

Goodreads: 4,10

A történet

         Amit a Flat-Out Love-ból hiányoltam azt mind megkaptam. Megkaptam azt a plusz 15 oldalas befejezést és megismerhettem Finn-t is, megismerhettem azt az időszakot, amikor még élt, amikor még minden rendben volt.

         Kedvenc jeleneteimet Matty szemszögéből újra átérezhettem, elolvashattam és megérthettem, hogy mit érzett a fiú, mikor szeretett bele Julie-ba és mennyire fájt neki, milyen őrlődések között állt, amikor képtelen volt elmondani az igazat a lánynak.

         Összesen 10 fejezetből áll a könyv, aminek az utolsó fejezetét Julie szemszögéből olvashatjuk el. Már a fejezet címe is utal arra, ami történni fog benne. Ne hagyd abba!

"– Figyu, Julie, nagyon örülök, hogy törődsz a védekezéssel, de…

– Jaj, ne! Nem jókat vettem?

– Ööö, nem az a gond. Hány gumi van itt, hetven? Nyolcvan? Nem tudom, mit hallottál, de még a legkanosabbakat is kötik bizonyos korlátok."

         A könyvben például megtudhatjuk, hogy Matt hogyan reagál Julie beköltözésére, vagy amikor Celeste-t haza kellett hozni és az utána lévő veszekedésük hogyan hatott Matt-ra.

"Szeress belém, Julie, ahogy én is beléd szerettem – szugerálta. Szeress belém, szeress belém, szeress belém…"

         Én imádtam a könyvet és a Flat – Out Love-val együtt felrepít, és kikapcsolt, elfelejteti veled, hogy hol vagy. Megnevetett és kiszakít arról a helyről, ahol élsz. Hírtelen egy repülőgép végében találod magad kiugrása készen és elképzeled, amint kiugrasz, az adrenalin pedig végigszalad a testeden.

         Szóval a könyvet mindenkinek olvasnia kell, aki olvasta és szerette a Flat-Out Love-ot, aki megszeretné ismerni Finn-t – mert én még jobban beleszerettem – és aki eddig is szerette Matt-et.

Fotó Finnre pillantott, aki a szoba sarkában állt, a fal felé fordítva.

– Mit csinál Fotó Finn? Ha a padlóra pisil, neked kell feltörölni.

5/5

Jövő hét pénteken pedig érkezik az Elidegenítve, ahol a könyvborítón lévő lány és fiú után fogok járni – ha nem találok semmit, akkor még az írónőt is felkeresem -. Lehetséges, hogy meglepetés is fog érkezni a bejegyzés mellé, még valami meglepetés is fog társulni. Ki tudja. Ha pedig nem péntekre, akkor Vasárnapra fog érkezni, de a jövő héten 100%, hogy felkerül a véleményem a könyvről. Ha nem szeretnél lemaradni, akkor iratkozz fel J

Az én Matty-m a 11-es volt és a tiéd?

Jessica Park - Flat-Out Love Szeretni bolondulásig

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.

Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.

Bonyolult? Kínos? De még mennyire.

Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.

De a szerelem - és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata - mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. 

Fordító: Komáromy Zsófia

Megjelenés: 2013

Oldalszám: 392

Moly: 2013.12.13

Goodreads: 4,04

A történet

     Nem számítottam semmi nagy durranásra, sőt mi több még a számat is húztam, mert nem megszokott volt nekem, hogy E/3-ban olvasok könyvet, de ha már elkezdtem be fogom fejezni, akár tetszik, akár nem, s jól döntöttem, mert tetszett!! Nagyon is!!

Az alaptörténet annyira mindennapi, hogy olyan érzés keríti körbe az embert, hogy ez vele is megtörténhetne. S éppenséggel amennyire mindennapi, annyira különleges.Legalábbis számomra.A történetben lévő két szál úgy van össze fonva, hogy a történet átlátható, ha az utolsó kirakós is a helyére kerül. Persze vannak hibái, de rendben van, ha azoktól eltekintünk.

     Történetünk Bostonban kezdődik, főszereplőnk Julie főiskolai éveit kezdi majd el, de számításait keresztül húzza egy igen csúnya átverés. Mondhatni hajléktalan lett addig, amíg Matt meg nem érkezik, s történetünk itt indul el. Hála anyukája egyetemi ismerősének és volt szobatársnőjének, aki pont Julie nem létező lakásához nem messze lakik, főhősünk megmenekül az utcán lakástól és a Watkins családhoz kerül, ahol megismeri Erin-t Rogert és Celeste-t is. A család első látásra normálisnak tűnik Julie számára, de amint kezdenek telni a hetek, úgy kerülnek elő a szembe tűnő, nem megszokott viselkedések és a kérdések is, míg végül észrevesszük, hogy azon kapjuk magunkat, hogy bele kerültünk Julie elhatározásának a közepébe, még pedig abba, hogy segíteni fog Celeste-n.

     De ne ugorjunk ennyire előre. Már akkor megjelenik Fotó Finn, amikor főhősünk átlépi a család küszöbét és az elején még ártalmatlannak tűnő kartonbábú, végül elkezdi Julie gondolatait körbevenni. De nem csak ő, hanem a facebook-on létező Finn is – Fotó Finn és Facebook Finn egy és ugyan az. Celeste noszogatva ráveszi Julie-t, hogy jelölje be, de persze Matt ennek nem nagyon örül, hogy ilyeneket kér testvére. Julie a kislány kérését teljesítve, majd a visszajelölést követve, elnézést kér üzenetben, hogy idegenként ismerősnek jelölte, de a bocsánatnak induló levélből beszélgetések nőnek ki. Nagyon ötletesek és viccekkel teliek voltak az üzenetek és a kiírások is. Érezni, hogy napjainkban játszódik a történet.

"Finn az Isten: Remélem, hogy egy nap feltalálják a mocskos gondolatokkal működő autót."

Olvasás közben néha meg kellett állnom, hogy emlékeztessem magam, hogy Celeste nem 6, hanem 13 éves lány. Egyszerűen néha Fotó Finnel úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, miközben nagyon érett – tán túlságosan is -.

Egy elszomorító hiba van a könyv végén. Nem maga a történet, hanem az, hogy túl gyorsan lett vége az egésznek. Olyan érzést váltott ki belőlem, és olyan gondolatokat jutatott eszembe, mintha az írónő gyorsan – nagyon gyorsan – le akarná zárni a történet végét. Én minimum 15 oldalt hozzá csaptam volna még, az biztos.

Végül az egész család kezd helyre jön, és boldog a befejezés is.

Szereplők

Matt: Ritkán kerül a kezembe olyan könyv, amiben okos és még helyesnek leírt fiú szerepel – Oh és még matekot és fizikát tanul *-*  -. Szóval igen okos fiú, de néha a humorát elfúja a szél, bár rengetegszer lehet jókat nevetni a megszólalásain. Az elsőtől az utolsóig belezúgtam. (Bár egy bizonyos ponton, szívesen lekevertem volna egyet.) 

"Helyesen tippelem a bőröndök alapján, hogy te lennél Julie? Különben rossz lányt készülök elrabolni."

Julie: Számomra elégé a szakadék szélén egyensúlyozó karakter a könyvben. Vannak nagyon aranyos, kedves pillanatai, de sokszor a falra tudtam volna tőle mászni, mivel "mindenbe bele ütöm az orrom" benyomást keltette bennem. Tudhatnám még szidni, DE pont ilyen karakter kellett ide, hogy a család végre a jó irányba kezdjen gyógyulni.

Erin és Roger: Rengetegszer magukra hagyják a gyerekeket, és sokszor nincsenek otthon. Mikor végül összeáll a kép, akkor értsük meg, hogy pontosan miért is voltak ilyenek. Ezektől eltekintve kedves, aranyos szülők, igaz Roger még ritkábban bukkant fel, mint Erin, még ettől is szerethető és megkedvelhető karakter.

Julie anyukája:Tipikus anyukaként viselkedik, látni – olvasni-, hogy szereti és félti a lányát. Nagyon kedves karakter.

Julie apja: Az egész könyvben őt utáltam a legjobban, bár senki más felé nem kezdtem utálatot érezni, ha őt nem nézzük. Ekkora egy p_cs apuka hogy lehet? Szegény lányának ígérget, majd még szólni se képes, hogy nem tudja betartani a szilveszteri ígéretet. Ugyan azt tettem volna, mint Julie, amikor megtudta, hogy miért is nincs ott az apja.

A könyv nagyon tetszett élvezhető is, bár vannak benne olyan kifejezések, amiktől csak lestem, mint borjú az új kapura. Mindenkinek bátran ajánlom, hogy olvassa el, és akinek tetszett, vagy esetleg más meglátása is van, örömmel olvasom  hozzászólásban. 

Kedvenc jelenet: Mikor Celeste-t hazahozza Matt. Az-az éjszaka és az utána lévő reggel.

Kedvenc szereplő: Matt, Celeste és Julie

Mélyrepülés: Mikor rá jön Julie, hogy mi a titok

Nem szimpatikus személy: Julie apja

5/5

"Finn, az isten: Fontolgatom a lehetőséget, hogy szabadúszóként kajás pornófilmcímeket találjak ki. Eddigi ötleteim: "Husikám" és "Pajkos pite". Mit szóltok?"

Matt szemszöge pedig már előrendelhető a KMK webshopjából!!!

(Link)

Katja Millay - Nyugalom tengere

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. 

Fordító: Komáromy Zsófia

Megjelenés: 2014.06.12

Oldalszám: 504

Moly: 95%

Goodreads: 4,44

            Az elején, egyáltalán nem őt terveztem megvenni, hanem a The Opportunist, de után megváltozott a véleményem, mert olvastam, hogy a Nyugalom tengere nem sorozat, nincs függővég. Pontosan hét trilógia könyvei csücsülnek a polcomon, szóval vágytam egy olyan könyvre, aminek nincs a végén függővég.  És jól döntöttem.

            Ha a könyvesbolt előtt elmész és a kirakatban meglátott ezt a könyvet MENJ BE, csak annyira, hogy megsimítsd a borítót, majd vedd meg, MERT EZT EL KELL OLVASNOD.

            Amikor megérkezett a könyv, én EGYBŐL bele szerettem a borítójába, amint kivettem a dobozból. Vagy még fél óráig a borítót csodáltam, majd elkezdtem olvasni.

            Szóóóval, drága Katja Millay csak írd a könyveid, mert 1000000000%, hogy lecsapok rá. Ha lesz lehetőségem még angolul is (Vártam a pillanatot, hogy melyik könyv lesz rá méltó, hogy ő legyen az első angol könyv a polcomon és tudom már, hogy ettől az írótól KELL majd.)

A történet

            Történetüket váltott szemszögből ismerhetjük meg, ami most nagyon jó volt. Nastya és Josh nagyon szépen felépített karakter (Meg persze a mellékszereplők is) és már az első pár oldalnál tudtam, hogy nem egy megszokott történet.            Nem egy sablon történet attól, hogy van két tinink, akik megtört lelkűek és akiknek követhetjük szerelmüket. Egyáltalán nem sablon.            Főszereplőnk Nastya (Nasztia) néma. Nem beszél azóta, amióta megtörtént AZ a baleset.(S megjegyzem, hogy csak pislogtam, hogy na oké néma a csaj, de akkor 504 oldalon keresztül, hogyan fog alakulni a történet, hogyha egyik főszereplőnk egy csepp hangot se ad ki.) Nem kell aggódni, igaz picit zötyögősen indul a történet, de még ezt a "zötyögős" részt sem lehet unni, mert1: Ott van nekünk a drága Josh, aki beszélő képes, bár ő se a pletyka központnak nevezhető beszélőkével van megáldva.
2: Az írónő valami FENOMENÁLISAN viszi úgy a történetet Nastya részén is, hogy a csaj meg sem szólal. Valami eszméletlenül gyönyörűen fogalmaz és tolja előre a történetet. A lány főszereplőnk  múltjában történt sötét történetét, annyira szépen mutatja meg nekünk, hogy ezt szebben nem is lehetett volna. Nem kapunk se túl sokat, se túl keveset egyszerre. Mikor azt gondolnánk, hogy na gyerünk már kapjunk infót, hogy szegénnyel mi történt, akkor KAPUNK, majd engedi, hogy leülepedjen és feldolgozzuk.
            De térjünk is vissza a történethez. Történetünk szépen indul, majd a zötyögésből áttérünk a normál tempóra. Na már minden könyvnek más a hozzá való tempó és e gyönyörűség ismét TÖKÉLETESEN eltalálta, hogy mikor, mit, hogyan kell tálalni, bemutatni és minden más.            Josh történetét mindenki tudja, nem titok, hogy családjával mi történt és miért is olyan amilyen a gyerek.            Nastya története meg hát… hagyott gondolkodni valót számomra, de csak egyetlen egy dolgot és SPOILER *Jelöld ki, hogy lásd* Miért nem lehet majd gyermeke? Mert hát megemlíti, hogy nem lehet, meg hogy nem lesz rá képes, de pontosan mi történt? Minden másra TÖKÉLETES választ és magyarázatot kapunk, de hogy erre nem jöttem rá az biztos. Kommentben, aki rá jött írja meg és mutasson rá, - majd szidjon le -  vagy ha nem, akkor azt is írjátok meg, hogy ugye nem csak nekem jutott ez az  eszembeJ* SPOILER VÉGE. Aki nem jelölte ki, annak leírom, hogy mindenre tökéletes választ kapunk, ami logikusan van felépítve, és Nastya helyében valahogy így reagálnék, csak én rács mögé jutattam volna egyből. Nem vártam volna eddig.
            Egyszerűen nem tudom, hogy mit mondjak. Nastya és Josh közeledése egymáshoz és azt, ahogyan tették pontosan passzolt és jó volt. Josh és Drew kapcsolata helyén való, és szerintem egy nagyon jó barátság. Nem egy "együtt megyünk minden hová", de olyan... laza még is szoros barátság (Végül is csak Drew-val beszélget Josh a korabeli fiúk közül  - ja meg Clay, de ő is más- )            Összefoglalva. A történetben hiba nincs, életszerű, elgondolkodtató, nem sablonos és erről kritikát nem tudnék írni, ha még akarnék is.

A szereplők

Nastya: Szerettem a karaktert és szívesen eltöltenék vele egy délutánt, miközben a nevekről beszélgetnénk, sütnénk vagy bármi más :D Nagyon erős lány, hogy ezek után sem adta fel az életét, mert való életben vannak szerintem olyan emberek, akik feladtál volna és tönkre vágták volna magukat még jobban, ha kisiklik az életük. Erős lány.

Josh: Ilyen fiút ki nem szeretne? Ahogyan beszél, ahogyan kimondja a nevét a lánynak. Hát én olvadoztam. Jó most olyan csöpögősnek hangzik szegény, pedig nem az, csak egyszerűen megszólalt, reagált és én felvettem a "csoki a melegben" reakciómat. Olvadoztam.

            Sajnáltam szegényt, hogy elveszítette a családját és becsültem benne, hogy nem szórta el azt, amit kapott "kárpótlásul". Szerethető szereplő, tökéletesen felépített, félelmei megérthetőek.

Margot: Próbált foglalkozni Napsugárral(főszereplőnk), kedvelhető szereplő, de ismét csak egy olyan ember volt a történetben, aki ott kell, hogy legyen. S miért? Azért, hogy reális maradjon a történet. Kicsit furán nézett volna ki, hogyha Nastya egyedül élne 17 évesen, miközben a szülei valahol máshol tengetik az életüket..Josh helyzetében reális és hihető, hogy egyedül él, de Nastya-nál már nem lett volna jó. Ismét egy olyan szereplő, aki van is, de nincs is.

Drew és családja: Nagyon szerettem a családot. Drew egy igazi szoknyapecér. Nem akarok spoilerezni, de ügyes. Nagyon ügyes és hihetően csinálja. Én sem gondoltam volna, hogy ő csak….. (akik olvasták szerintem tudják mire gondolok)

              Drew anyukája és apukája nagyon kedves befogadó emberek, nem úgy mint lányuk Sarah, akit megfojtottam volna párszor szívesen. A kis "hercegnő". Szívesen olvasnék Drew-tól is egy könyvet. Biztos, hogy Tierniey felbukkanna. Kíváncsi lennék, hogyan alakulnának.

Nastya szülei:  Nem tetszettek. Oké próbálják rá tartani a kapcsolatot, meg minden, de most őszintén…. egy rossz bal kézzel síelni, hogy lehet? Okos szülök *taps* *taps* Szerintem nem gondolták át rendesen. (Pár azért plusz pont, hogy bármikor szívesen látták)

              Nastya testvére nagyon aranyos, de nekem olyan volt, mintha lenézné a testvérét. Mintha kisgyereknek képzelné. 

Leigh: B*tch. That's all.

Clay:A történetben ő volt a harmadik és utolsó fiú, aki közelebb került főszereplőnkhöz. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szívesen olvasnék az ő részéről  is könyvet, bár nincs nagy szerepe neki, de biztos tudna valamit alkotni neki Katja. Jó húzás volt az írónőtől az ő személyisége.

Kedvenc jelenet: Amikor Nastya karkötőjét keresték a vízben.

Kedvenc szereplő:Nehéz kérdés, de Nastya, Josh, Drew és Clay

Mélyrepülés:Amikor Nastya a bizonyos este után lelép Josh mellől, majd az azutáni időszak.

Nem szimpatikus személy:Kevin, Leigh és Nastya családja.

A magyar könyvborítón kívül, még nekem az olasz borító fogott meg. Nem tudom, hogy miért, de nekem nagyon tetszik.