Marc Levy-Ki nem mondott szavaink

Julia Walsh amióta az eszét tudja, sosem volt felhőtlen viszonyban az apjával. Alig találkoztak, alig beszéltek, akkor sem értettek egyet semmiben. Házasságkötése előtt néhány nappal a fiatal nő telefonhívást kap apja személyi titkárától. Ahogy azt előre sejtette, Anthony Walsh nem tud részt venni az esküvőjén. Ez egyszer azonban Julia kénytelen elismerni, hogy apjának kifogástalan mentsége van. Meghalt. A temetés másnapján Julia rájön, hogy apja nem csak az esküvőjét hiúsította meg a halálával, hanem még egy utolsó, elképesztő meglepetést is tartogat a számára… Jóvátehető-e vajon, amit a múltban elrontottunk? Kaphatunk-e még egy esélyt a sorstól, hogy elmondjuk egymásnak mindazt, amit elmulasztottunk elmondani? Túlélhet-e egy szerelem majdnem húsz évnyi távolságot? Egy apa-lánya kapcsolat és egy, a leomló berlini fal tövében szövődött szenvedélyes első szerelem története. A New Yorkban élő Marc Levy az utóbbi évtized legsikeresebb francia bestsellerírója. Fordulatokban gazdag, érzelmekkel teli és csipetnyi humorral fűszerezett regényei már több mint 42 millió példányban jelentek meg a világ 40 országában.

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés 2011

oldalszám:360

Moly.hu: 82%

Húha. Ismét remek és megdöbbentő könyvvel drukkolt elő Marc Levy. Már alapból pozitív benyomással kezdtem hozzá a könyvnek, mivel előtte a Ha lenne még egy esélyt már olvastam, aminek a végén…  enyhén fogalmazok, hogy a padlóról kellett összekaparnom az állam. S most se volt másként, ismét egy remek, REMEK történetet hoz az olvasó elé!

Még az első könyvénél csak azért kezdtem bele, mert újat akartam olvasni, ki akartam lépni a komfortzónámból, s hála az égnek jó könyvvel kezdtem neki. Miután túltettem magam a könyvén, utána néztem (és reménykedtem), hogy van még magyarul megjelent könyve, s mikor megtaláltam, elolvastam a fülszöveget TUDTAM, hogy kell nekem! Így hát meg is szereztem, de sajna csak pihent a polcom, de végre sikerült elolvasnom, tökéletes kikapcsolódás volt számomra.

Kezdjük az elején.

Julia esküvőjére készül, hogy összekösse az életét Adammel, de befut a tragikus hír. Az apja meghalt. Így hát érthető, hogy az esküvő elúszik, minden tolódik és a „gyásznak” adnak helyet. Főszereplőnk nem szándékozik sok időt fordítani apjával kapcsolatos gondolatokra, mivel nem volt szoros kettőjük közötti kommunikáció, mondhatni igen feszült volt. Ezzel együtt persze nagy kő esik le Julia szívéről, hogy apja több bajt nem okoz számára, de nagyot téved, amikor hazatér, s megtalálja a nagy dobozt, amivel elindul a lavina, és BUMM, szegény nő élete fejére áll. Olyan szinten fordul meg az élete, hogy végül Németországban fogunk kikötni egy régi szerelem, egy régi hirtelen döntés miatt.

Ó, a humor remek eszköz arra, hogy hatástalanítsd a valóságot, amikor a fejedre zuhan.

(Sajnos nem tudok bővebben mesélni, mivel az elején van a DOBOZ, amit nem akarok spoilerezni, s erre épül az egész). Egy olyan múltbeli történet jóvátétele okán, ami egy szívmelengető szerelmet hozott létre, még akkor is, ha nyelvi nehézségek voltak Julia és Tomas között. Én is szeretnék egy ilyen szerelmet, (na persze 20 év megszakítást nem kérek) ami egy hirtelen döntés alapján történik, egy pillantás alatt. De most komolyan? Ki nem szeretne egy olyan férfit, akitől ha el is szakítanak, még mindig dobogna a szíve értünk??? NANANA???  Persze nem csak a szerelem van jelen, (s ebből ne arra gondoljatok, hogy teli van cukorral a könyv) hanem az apa-lánya kapcsolat, hogy egy apuka tettei mit tudnak tenni a lánya életével és irányával.

Mit tudsz te a szeretetről, Juliám, aki mindig csak azokat szeretted, akik szép képet tükröztek rólad?

Az apai szigor mennyire tud változtatni az lány életében, s végül hová vezet. Persze gondolom, hogy sokaknak normális apjuk van, de az is befolyással van az életünkre, akár lányok vagyunk, akár fiúk. Anthony Walsh egy tekintetet parancsoló személy volt, aki beleszólt a lánya tetteibe, de a kommunikációjuk igen kevés volt, ami meg is adta az alaphangulatot kettőjük között.

 Csak akkor mondhatjuk, hogy túl késő, ha a dolgok visszavonhatatlanul végérvényessé váltak.

De  persze a  történet bemutatja, többek között azt, hogy igen van igaz szerelem, amit még az idő se szakít el, s a „veszett” kapcsolatokat is helyre lehet hozni, hogy minden kapcsolatba adódnak gondok, amik helyrehozhatóak, csak alkalom kell rá. Feltesz olyan kérdéseket, amiket saját magamtól nem jutnának eszembe bizonyos helyzetekbe, és elgondolkodtatott, hogy milyen is a szülő-gyerek kapcsolat, hogy talán miért teszi a szülő azt amit, esetleg mit mond és mit nem.

Nekem az égvilágon semmi bajom a vőlegényeddel, tökéletes fickó! Mindössze arról van szó, hogy sokkal inkább olyan férfit szerettem volna látni az életedben, aki felkavar, még ha tele is van hibával, mintsem olyat, aki csak azért fogott meg, mert van néhány erénye.

A cím nagyon jól mutatja be a könyvet, foglalja magába, mivel Julia és az apja között millió és egy szó hangzott el és nem. Olyanok, amiknek kellett volna és olyanok, amiknek nem kellett volna, s ezek miatt mennyire el tud romolni egy kapcsolat, hogy ha nem a valós gondolatunkat mutatjuk, nem mondjuk ki, amit érzünk. A kötetet átitatja a bennragadt szavak, érzelmek a ki nem mondott szavak, tettek, s szarkasztikus humor, ami kellett, hogy megértsék egymást. Az apa-lánya kapcsolaton keresztül pedig szembesített, hogy mennyi mindent elhalasztunk a szeretteinkkel kapcsolatban.

Végül, hogy kinek ajánlom? Aki ki akar lépni a komfortzónájából, mivel egy remek választás, de persze mindenki másnak, aki egy izgalmas könyvet szeretne olvasni. Mert ez a könyv az, a maga módján.

5/5

http://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/marc-levy-ki-nem-mondott-szavaink-546

Extra

Magyarországra utalások bukkannak fel, amik számomra nagy örömet szerzett, mivel nem kis dolog, hogy egy könyvre említésre kerülünk. 

Rácz-Stefán Tibor - Fogadj el!

Petra, a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki,

hiába figyelmezteti Dávid.

Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És innét kezdve pokollá válik az élete.

Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?

Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.

A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.

Van egy pont, amikor már nincs tovább. Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés: 2014

Oldalszám: 304

Moly: 83%

A történet

A könyv beharangozása alatt is már tudni lehetett, hogy a bullying, vagyis az iskolán belüli erőszak szerepet fog kapni a könyvben, ami még kíváncsiabbá tett, mert valljuk be, nem minden nap találkozunk olyan (főleg magyar írótól) könyvvel, ami ezzel foglalkozna nyilvánosan, s ez számomra nagy pont, hogy az író igen is a tényeket tette az olvasó elé, bár igaz egy kicsit felnagyítva.

Főszereplőhölgyünk Petra egy szegény családból származik és, hogy kitörjön ebből, jelentkezik a Szép Remények Gimnáziumba, az Elit iskolába. Míg ő tényleg szeretett volna ide járni, addig Dávid, a másik főszereplőnk családja nyomása miatt került be.

Mint, ahogy már minden (legalábbis a legtöbb helyen) középiskolában a "gólyák" gólyatáborban ismerkednek meg, s ez itt sincsen máshogy. Örültem neki, hogy itthon, pontosan a Balatonnál lett megszervezve, mivel ettől én még jobban a történetbe tudtam bújni.

Történnek dolgok Petrával, pontosan itt kezdődik el a hazudozása és kavarodik bele a gazdagok gyerekeinek társaságában. Eddig szimpatikus volt, de én szerintem, ha valaki ki akar törni abból a környezetből, amiből ő jön, akkor is vállalja fel. Sosem szégyen.

"- Egy kereskedelmi tévénél dolgozik vezető beosztásban – mondtam anélkül, hogy alaposan átgondoltam volna."

Miután lezajlik a 3 napos gólyatábor, elindul az élet az iskola falai között Petra pedig a lejtőn, ami nagyon lejt számára. Egyre több hazudozást pakol egymásra, miközben Dávidot is elhanyagolja, majd eltolja magától, olyan miatt, amiről szegény fiú nem tehet. Végül egy olyan mélypontra kerül, ahonnan nincs menekvés, az utolsó löket számára az osztálytársai tette. (Tegyük hozzá undorító volt, amit az tettek vele)

 " Csak egy lövés kell ahhoz, hogy mindennek vége legyen. "

Miközben Petra a poklok poklát éli meg, addig Dávid és Áron egyre közelebb kerül egymáshoz. A kettőjük kapcsolatát nagyon megszerettem és ismét kap az író a részemről egy nagy, nagy piros pontot. Elsőnek olvastam LMBT szállt és nagyon tetszett. Nem volt se túl sok, se túl kevés a kettőjük kapcsolatának tempója, minden a maga idejében történt, szerelmük pedig még elvarázsolóbb volt. Sok szerelmes történetet/szállt olvastam már, de ilyent, ami a mindennapokban is megtörténhet, még nem. Itt éreztem a legjobban, hogy az író teljesen eggyé tudott válni a történettel, és magát tudta adni. Az LMBT a területe, itt tudja ki tudja bontani írói babérjait.

A történet végén, Petra tette volt a tetőpont, ami lezárta könyvet, s nagyon reméltem, hogy Dávid és Áron kapcsolata erős lesz.

"- Az élet csodaszép – suttogtam erőtlenül."

Az öngyilkosságról a véleményem

Magát a történetet Amanda Todd öngyilkossága indította el Tibinél, ami nem csak őt, engem is megrázott és elborzasztott, hogy az emberek milyenek is tudnak lenni. Elszomorító, hogy egy tett miatt, valakinek az életét a földbe döngölik,

A könyvben Petra egy öngyilkossággal kapcsolatos Facebook csoportba lép be, ahol egymást buzdították, majd sok sikert kívántak, ha valamelyikkőjük a tettek mezeére lépett. Csap pislogtam és átfutott az agyamon, hogy Most komolyan vannak ilyenek?  És vannak! Nem csak Facebook csoportok, hanem weboldalak is , ahol tanácsokat adnak, hogyan… tedd meg és vess véget neki, de persze fel van tüntetve a Kék Vonal telefonszáma.

Sokan elítélik az öngyilkosságot, de én kicsit máshogy állok hozzá, azóta, amióta egyszer, egy igen közeli ismerős beavatott a gondolataiba. Igaz nem megoldás a halál, de igen összetett. Szerintem, ha valaki megteszi, akkor nem egyből benne, hanem a környezetében kell keresni a hibákat. Például a könyvben is meg lehetett volna előzni, ha az anyja máshogy áll a lánya terveihez, vagy a tanárok segítenek és mellette állnak az osztálytársai incidense után. Persze, nem azt mondom, hogy Petra nem volt hibás abban, hogy végül a gondolatai hová is vezették, de sokat számít, hogy észre veszik-e az emberek, ha baj van, vagy bele gondolnak-e abba, hogy (jelen esetben Petra) a személy min mehet keresztül. Az emberek nem sokszor gondolkodnak el azon, hogy egy rossz szó, vagy egy folyamatos piszkálás mit tehet a másikkal. Igen sokat az biztos.

Ha az ember öngyilkos lesz, akkor elítélik, de ha pedig felvállalja (nagy nehezen), akkor pedig lehurrogják, hogy milyen gondja van. Nem azt mondom, hogy mindenki, de igen sokan vannak így, s itt a mai fiatalokra értem. Hogy a felnőttek, hogyan reagálnak erre, azt nem tudom.

Ha bárkinek, ha nem is az öngyilkossággal kapcsolatos, hanem lelki trauma vagy esetleg más, az is nyugodtan ellátogathat a Kék Vonal chat szobájába, ahol egy nickname mögül segítséget, tanácsot kérhet. (előtte regisztrálni kell)

A könyvről összefoglalva

Az író első könyve és remekül sikerült. Persze kisebb kezdői elcsúszások fellelhetők, de azoktól eltekintve remekül megírt történet. Gördülékenyen teríti elénk az igen kemény témát, olvastatja a történet az embert, és a figyelem se lankad le.

Az iskolai zaklatás kicsit fel lett nagyítva az tény, de még is át tudta adni, hogy egy bántott emberben mi megy le, mire gondol, miben reménykedik. Megmutatja, hogy a mai fiatalok sok tagja milyen is tud lenni, ha valaki nem tetszik nekik, miközben mögöttük apuci és anyuci áll. Mert ilyenek. Igen sokan. Ha nem tettél ellenük semmi rosszat? Sebaj, ha nem vagy szimpatikus, akkor is kibeszélünk, esetleg egy picit, gúnyt is űzünk belőled. Olvasol? Más zenéket szeretsz? Nem vedelsz velük? Nem hemperegsz más fiúk karjaiban? Vétek számukra. Igen soknak.

Minden szülőnek, tanárnak és felnőttnek el kellene olvasnia. Az iskolai kötelezők lecserélését kezdhetnénk is a Fogadj el!-el.

Szereplők

Dávid egy imádnivaló fiú. Több minden miatt is imádtam, de az egyik az az érettebb gondolkodása volt. Nem úgy gondolkodott, mint egy 15 éves fiú. Gondolatai sokszor megmosolyogtattak, és  nagyon aranyosan viselkedett, amikor Áron körül forgott az agya, meg amikor vele volt egy légtérben. Sok könyvet olvas, és olyan címek jelentek meg, mint például az Obszidián és a Kezünkben a jövő, amiket nagyon szerettem és szeretek is. Könyvek mellett a sorozatok is felmerülnek, mint például a Gossip Girl és a Szex és New York. Az utóbbinak még a helyszíneit is meglátogatja. Ha tényleg élne egy ilyen személy, akkor nagyon szeretnék vele barátságot kötni. Olyan kedves fiú és érettebb gondolkozással van megáldva.

"Na ja, még a végén fejbe csap a kultúra."

(Kedvenc gondolata :D Már rám is átragadt.)

Petra egy véleményt megosztó személy. Az elején nagy lökettel indult neki, majd annyira vágyott a többiek társaságára, hogy hazudozni kezdett. Az első fejezet után teljesen egy kis kétségbe esett lányka volt, akit… még 15-nek se gondolnék. Egyszerűen nem gondolta át, nem gondolkodott a tettein, nem próbált segítséget kérni.

Áron az az igazi kis *na húzatlak csak azért is, mert én vagyok a rossz fiú, de közben nem mondom el a titkod* fiú. Viccesek voltak a beszólásai és, ahogy húzatta Dávidot. Nagyon megkedveltem és a végén nagyot nőtt a szememben.

" - Most már biztonságban vagyunk – szólt Áron, és kisimított egy szőke hajtincset Dávid arcából."

Bálint adta meg az utolsó löketet Petrának. Annyira egy undorító kölyök, akit még pluszban az anyját is kihasználja. Szép, vagy nem szép, de végül örültem, hogy a vigyort letörölték a pofájáról.

Barbara egy lány, akit a múltjában történt halál változtatott meg, de nem valami jó irányba. Nem gondoltam volna, hogy az elején tényleg a jó szándék vezette.

Petra anyja felháborított. Az elején lehordta a lányának az álmát és az iskolát is majd, amikor Petra összetörve zokog, cseszik rá, hogy a lánya lelke milyen helyzetben van, vissza rugdossa a pokolba. Egyszerűen ez nem anyuka.

Kedvenc jelenet: Dávid és Áron jelenete az uszoda mögött

Kedvenc szereplő: Dávid, Áron

Mélyrepülés: Bálint tette

Nem szimpatikus személy: Petra anyja és az iskola tanárai

S, hogy kiknek ajánlom a könyvet? Mondhatnám, hogy mindenkinek, de vannak durva részek, véleményt megosztó tettek. Magában a könyv elgondolkodtató, szóval ne egy boldog pillanatodban kezdj hozzá.

4/5

Az író oldala

https://www.facebook.com/racz.stefan.tibor?fref=ts

Ha megtetszett a könyv itt rendelhető meg

Katja Millay - Nyugalom tengere

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. 

Fordító: Komáromy Zsófia

Megjelenés: 2014.06.12

Oldalszám: 504

Moly: 95%

Goodreads: 4,44

            Az elején, egyáltalán nem őt terveztem megvenni, hanem a The Opportunist, de után megváltozott a véleményem, mert olvastam, hogy a Nyugalom tengere nem sorozat, nincs függővég. Pontosan hét trilógia könyvei csücsülnek a polcomon, szóval vágytam egy olyan könyvre, aminek nincs a végén függővég.  És jól döntöttem.

            Ha a könyvesbolt előtt elmész és a kirakatban meglátott ezt a könyvet MENJ BE, csak annyira, hogy megsimítsd a borítót, majd vedd meg, MERT EZT EL KELL OLVASNOD.

            Amikor megérkezett a könyv, én EGYBŐL bele szerettem a borítójába, amint kivettem a dobozból. Vagy még fél óráig a borítót csodáltam, majd elkezdtem olvasni.

            Szóóóval, drága Katja Millay csak írd a könyveid, mert 1000000000%, hogy lecsapok rá. Ha lesz lehetőségem még angolul is (Vártam a pillanatot, hogy melyik könyv lesz rá méltó, hogy ő legyen az első angol könyv a polcomon és tudom már, hogy ettől az írótól KELL majd.)

A történet

            Történetüket váltott szemszögből ismerhetjük meg, ami most nagyon jó volt. Nastya és Josh nagyon szépen felépített karakter (Meg persze a mellékszereplők is) és már az első pár oldalnál tudtam, hogy nem egy megszokott történet.            Nem egy sablon történet attól, hogy van két tinink, akik megtört lelkűek és akiknek követhetjük szerelmüket. Egyáltalán nem sablon.            Főszereplőnk Nastya (Nasztia) néma. Nem beszél azóta, amióta megtörtént AZ a baleset.(S megjegyzem, hogy csak pislogtam, hogy na oké néma a csaj, de akkor 504 oldalon keresztül, hogyan fog alakulni a történet, hogyha egyik főszereplőnk egy csepp hangot se ad ki.) Nem kell aggódni, igaz picit zötyögősen indul a történet, de még ezt a "zötyögős" részt sem lehet unni, mert1: Ott van nekünk a drága Josh, aki beszélő képes, bár ő se a pletyka központnak nevezhető beszélőkével van megáldva.
2: Az írónő valami FENOMENÁLISAN viszi úgy a történetet Nastya részén is, hogy a csaj meg sem szólal. Valami eszméletlenül gyönyörűen fogalmaz és tolja előre a történetet. A lány főszereplőnk  múltjában történt sötét történetét, annyira szépen mutatja meg nekünk, hogy ezt szebben nem is lehetett volna. Nem kapunk se túl sokat, se túl keveset egyszerre. Mikor azt gondolnánk, hogy na gyerünk már kapjunk infót, hogy szegénnyel mi történt, akkor KAPUNK, majd engedi, hogy leülepedjen és feldolgozzuk.
            De térjünk is vissza a történethez. Történetünk szépen indul, majd a zötyögésből áttérünk a normál tempóra. Na már minden könyvnek más a hozzá való tempó és e gyönyörűség ismét TÖKÉLETESEN eltalálta, hogy mikor, mit, hogyan kell tálalni, bemutatni és minden más.            Josh történetét mindenki tudja, nem titok, hogy családjával mi történt és miért is olyan amilyen a gyerek.            Nastya története meg hát… hagyott gondolkodni valót számomra, de csak egyetlen egy dolgot és SPOILER *Jelöld ki, hogy lásd* Miért nem lehet majd gyermeke? Mert hát megemlíti, hogy nem lehet, meg hogy nem lesz rá képes, de pontosan mi történt? Minden másra TÖKÉLETES választ és magyarázatot kapunk, de hogy erre nem jöttem rá az biztos. Kommentben, aki rá jött írja meg és mutasson rá, - majd szidjon le -  vagy ha nem, akkor azt is írjátok meg, hogy ugye nem csak nekem jutott ez az  eszembeJ* SPOILER VÉGE. Aki nem jelölte ki, annak leírom, hogy mindenre tökéletes választ kapunk, ami logikusan van felépítve, és Nastya helyében valahogy így reagálnék, csak én rács mögé jutattam volna egyből. Nem vártam volna eddig.
            Egyszerűen nem tudom, hogy mit mondjak. Nastya és Josh közeledése egymáshoz és azt, ahogyan tették pontosan passzolt és jó volt. Josh és Drew kapcsolata helyén való, és szerintem egy nagyon jó barátság. Nem egy "együtt megyünk minden hová", de olyan... laza még is szoros barátság (Végül is csak Drew-val beszélget Josh a korabeli fiúk közül  - ja meg Clay, de ő is más- )            Összefoglalva. A történetben hiba nincs, életszerű, elgondolkodtató, nem sablonos és erről kritikát nem tudnék írni, ha még akarnék is.

A szereplők

Nastya: Szerettem a karaktert és szívesen eltöltenék vele egy délutánt, miközben a nevekről beszélgetnénk, sütnénk vagy bármi más :D Nagyon erős lány, hogy ezek után sem adta fel az életét, mert való életben vannak szerintem olyan emberek, akik feladtál volna és tönkre vágták volna magukat még jobban, ha kisiklik az életük. Erős lány.

Josh: Ilyen fiút ki nem szeretne? Ahogyan beszél, ahogyan kimondja a nevét a lánynak. Hát én olvadoztam. Jó most olyan csöpögősnek hangzik szegény, pedig nem az, csak egyszerűen megszólalt, reagált és én felvettem a "csoki a melegben" reakciómat. Olvadoztam.

            Sajnáltam szegényt, hogy elveszítette a családját és becsültem benne, hogy nem szórta el azt, amit kapott "kárpótlásul". Szerethető szereplő, tökéletesen felépített, félelmei megérthetőek.

Margot: Próbált foglalkozni Napsugárral(főszereplőnk), kedvelhető szereplő, de ismét csak egy olyan ember volt a történetben, aki ott kell, hogy legyen. S miért? Azért, hogy reális maradjon a történet. Kicsit furán nézett volna ki, hogyha Nastya egyedül élne 17 évesen, miközben a szülei valahol máshol tengetik az életüket..Josh helyzetében reális és hihető, hogy egyedül él, de Nastya-nál már nem lett volna jó. Ismét egy olyan szereplő, aki van is, de nincs is.

Drew és családja: Nagyon szerettem a családot. Drew egy igazi szoknyapecér. Nem akarok spoilerezni, de ügyes. Nagyon ügyes és hihetően csinálja. Én sem gondoltam volna, hogy ő csak….. (akik olvasták szerintem tudják mire gondolok)

              Drew anyukája és apukája nagyon kedves befogadó emberek, nem úgy mint lányuk Sarah, akit megfojtottam volna párszor szívesen. A kis "hercegnő". Szívesen olvasnék Drew-tól is egy könyvet. Biztos, hogy Tierniey felbukkanna. Kíváncsi lennék, hogyan alakulnának.

Nastya szülei:  Nem tetszettek. Oké próbálják rá tartani a kapcsolatot, meg minden, de most őszintén…. egy rossz bal kézzel síelni, hogy lehet? Okos szülök *taps* *taps* Szerintem nem gondolták át rendesen. (Pár azért plusz pont, hogy bármikor szívesen látták)

              Nastya testvére nagyon aranyos, de nekem olyan volt, mintha lenézné a testvérét. Mintha kisgyereknek képzelné. 

Leigh: B*tch. That's all.

Clay:A történetben ő volt a harmadik és utolsó fiú, aki közelebb került főszereplőnkhöz. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szívesen olvasnék az ő részéről  is könyvet, bár nincs nagy szerepe neki, de biztos tudna valamit alkotni neki Katja. Jó húzás volt az írónőtől az ő személyisége.

Kedvenc jelenet: Amikor Nastya karkötőjét keresték a vízben.

Kedvenc szereplő:Nehéz kérdés, de Nastya, Josh, Drew és Clay

Mélyrepülés:Amikor Nastya a bizonyos este után lelép Josh mellől, majd az azutáni időszak.

Nem szimpatikus személy:Kevin, Leigh és Nastya családja.

A magyar könyvborítón kívül, még nekem az olasz borító fogott meg. Nem tudom, hogy miért, de nekem nagyon tetszik.