Íme, Matt. Julie Seagle kedveli
őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még
mennyire.
Julie nemrég költözött
Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna,
hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen
akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins
család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba,
amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn
megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem - és annak
mindenféle csavaros, bonyolult változata - mindig tartogat meglepetéseket. És
soha senki nem ússza meg sértetlenül.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Fordító: Komáromy Zsófia
Megjelenés: 2013
Oldalszám: 392
Moly: 2013.12.13
Goodreads: 4,04
A történet
Nem
számítottam semmi nagy durranásra, sőt mi több még a számat is húztam, mert nem
megszokott volt nekem, hogy E/3-ban olvasok könyvet, de ha már elkezdtem be
fogom fejezni, akár tetszik, akár nem, s jól döntöttem, mert tetszett!! Nagyon
is!!
Az
alaptörténet annyira mindennapi, hogy olyan érzés keríti körbe az embert, hogy
ez vele is megtörténhetne. S éppenséggel amennyire mindennapi, annyira
különleges.Legalábbis számomra.A történetben lévő két szál úgy van össze fonva, hogy a történet átlátható, ha az utolsó
kirakós is a helyére kerül. Persze vannak hibái, de rendben van, ha azoktól
eltekintünk.
Történetünk Bostonban kezdődik, főszereplőnk Julie főiskolai éveit kezdi majd el, de számításait keresztül húzza
egy igen csúnya átverés. Mondhatni hajléktalan lett addig, amíg Matt meg nem
érkezik, s történetünk itt indul el. Hála anyukája egyetemi ismerősének és volt
szobatársnőjének, aki pont Julie nem létező lakásához nem messze lakik,
főhősünk megmenekül az utcán lakástól és a Watkins családhoz kerül, ahol megismeri
Erin-t Rogert és Celeste-t is. A család első látásra normálisnak tűnik Julie
számára, de amint kezdenek telni a hetek, úgy kerülnek elő a szembe tűnő, nem
megszokott viselkedések és a kérdések is, míg végül észrevesszük, hogy azon kapjuk magunkat, hogy bele kerültünk Julie elhatározásának a közepébe, még
pedig abba, hogy segíteni fog Celeste-n.
De ne ugorjunk ennyire előre. Már akkor
megjelenik Fotó Finn, amikor főhősünk átlépi a család küszöbét és az elején még
ártalmatlannak tűnő kartonbábú, végül elkezdi Julie gondolatait körbevenni. De
nem csak ő, hanem a facebook-on létező Finn is – Fotó Finn és Facebook Finn egy
és ugyan az. Celeste noszogatva ráveszi Julie-t, hogy jelölje be, de persze
Matt ennek nem nagyon örül, hogy ilyeneket kér testvére. Julie a kislány
kérését teljesítve, majd a visszajelölést követve, elnézést kér üzenetben, hogy
idegenként ismerősnek jelölte, de a bocsánatnak induló levélből beszélgetések
nőnek ki. Nagyon ötletesek és viccekkel teliek voltak az üzenetek és a kiírások
is. Érezni, hogy napjainkban játszódik a történet.
"Finn az Isten: Remélem, hogy egy nap feltalálják a
mocskos gondolatokkal működő autót."
Olvasás közben néha meg kellett állnom,
hogy emlékeztessem magam, hogy Celeste nem 6, hanem 13 éves lány. Egyszerűen
néha Fotó Finnel úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, miközben nagyon érett –
tán túlságosan is -.
Egy elszomorító hiba van a könyv végén.
Nem maga a történet, hanem az, hogy túl gyorsan lett vége az egésznek. Olyan
érzést váltott ki belőlem, és olyan gondolatokat jutatott eszembe, mintha az
írónő gyorsan – nagyon gyorsan – le akarná zárni a történet végét. Én minimum
15 oldalt hozzá csaptam volna még, az biztos.
Végül
az egész család kezd helyre jön, és boldog a befejezés is.
Szereplők
Matt:
Ritkán
kerül a kezembe olyan könyv, amiben okos és még helyesnek leírt fiú szerepel –
Oh és még matekot és fizikát tanul *-* -. Szóval igen
okos fiú, de néha a humorát elfúja a szél, bár rengetegszer lehet jókat nevetni
a megszólalásain. Az elsőtől az utolsóig belezúgtam. (Bár egy bizonyos ponton, szívesen
lekevertem volna egyet.)
"Helyesen tippelem a bőröndök alapján, hogy te lennél Julie? Különben rossz lányt készülök elrabolni."
Julie: Számomra elégé a szakadék szélén egyensúlyozó karakter a könyvben. Vannak nagyon aranyos, kedves pillanatai, de sokszor a falra tudtam volna tőle mászni, mivel "mindenbe bele ütöm az orrom" benyomást keltette bennem. Tudhatnám még szidni, DE pont ilyen karakter kellett ide, hogy a család végre a jó irányba kezdjen gyógyulni.
Erin és Roger: Rengetegszer magukra hagyják a gyerekeket, és sokszor nincsenek otthon. Mikor végül összeáll a kép, akkor értsük meg, hogy pontosan miért is voltak ilyenek. Ezektől eltekintve kedves, aranyos szülők, igaz Roger még ritkábban bukkant fel, mint Erin, még ettől is szerethető és megkedvelhető karakter.
Julie anyukája:Tipikus anyukaként viselkedik, látni – olvasni-, hogy szereti és félti a lányát. Nagyon kedves karakter.
Julie apja: Az egész könyvben őt utáltam a legjobban, bár senki más felé nem kezdtem utálatot érezni, ha őt nem nézzük. Ekkora egy p_cs apuka hogy lehet? Szegény lányának ígérget, majd még szólni se képes, hogy nem tudja betartani a szilveszteri ígéretet. Ugyan azt tettem volna, mint Julie, amikor megtudta, hogy miért is nincs ott az apja.
"Helyesen tippelem a bőröndök alapján, hogy te lennél Julie? Különben rossz lányt készülök elrabolni."
Julie: Számomra elégé a szakadék szélén egyensúlyozó karakter a könyvben. Vannak nagyon aranyos, kedves pillanatai, de sokszor a falra tudtam volna tőle mászni, mivel "mindenbe bele ütöm az orrom" benyomást keltette bennem. Tudhatnám még szidni, DE pont ilyen karakter kellett ide, hogy a család végre a jó irányba kezdjen gyógyulni.
Erin és Roger: Rengetegszer magukra hagyják a gyerekeket, és sokszor nincsenek otthon. Mikor végül összeáll a kép, akkor értsük meg, hogy pontosan miért is voltak ilyenek. Ezektől eltekintve kedves, aranyos szülők, igaz Roger még ritkábban bukkant fel, mint Erin, még ettől is szerethető és megkedvelhető karakter.
Julie anyukája:Tipikus anyukaként viselkedik, látni – olvasni-, hogy szereti és félti a lányát. Nagyon kedves karakter.
Julie apja: Az egész könyvben őt utáltam a legjobban, bár senki más felé nem kezdtem utálatot érezni, ha őt nem nézzük. Ekkora egy p_cs apuka hogy lehet? Szegény lányának ígérget, majd még szólni se képes, hogy nem tudja betartani a szilveszteri ígéretet. Ugyan azt tettem volna, mint Julie, amikor megtudta, hogy miért is nincs ott az apja.
A könyv nagyon tetszett élvezhető is, bár vannak benne
olyan kifejezések, amiktől csak lestem, mint borjú az új kapura. Mindenkinek
bátran ajánlom, hogy olvassa el, és akinek tetszett, vagy esetleg más meglátása
is van, örömmel olvasom hozzászólásban.
Kedvenc
jelenet:
Mikor Celeste-t hazahozza Matt. Az-az éjszaka és az utána lévő reggel.
Kedvenc
szereplő: Matt, Celeste és Julie
Mélyrepülés:
Mikor rá jön Julie, hogy mi a titok
Nem
szimpatikus személy: Julie apja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése