Katja Millay - Nyugalom tengere

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. 

Fordító: Komáromy Zsófia

Megjelenés: 2014.06.12

Oldalszám: 504

Moly: 95%

Goodreads: 4,44

            Az elején, egyáltalán nem őt terveztem megvenni, hanem a The Opportunist, de után megváltozott a véleményem, mert olvastam, hogy a Nyugalom tengere nem sorozat, nincs függővég. Pontosan hét trilógia könyvei csücsülnek a polcomon, szóval vágytam egy olyan könyvre, aminek nincs a végén függővég.  És jól döntöttem.

            Ha a könyvesbolt előtt elmész és a kirakatban meglátott ezt a könyvet MENJ BE, csak annyira, hogy megsimítsd a borítót, majd vedd meg, MERT EZT EL KELL OLVASNOD.

            Amikor megérkezett a könyv, én EGYBŐL bele szerettem a borítójába, amint kivettem a dobozból. Vagy még fél óráig a borítót csodáltam, majd elkezdtem olvasni.

            Szóóóval, drága Katja Millay csak írd a könyveid, mert 1000000000%, hogy lecsapok rá. Ha lesz lehetőségem még angolul is (Vártam a pillanatot, hogy melyik könyv lesz rá méltó, hogy ő legyen az első angol könyv a polcomon és tudom már, hogy ettől az írótól KELL majd.)

A történet

            Történetüket váltott szemszögből ismerhetjük meg, ami most nagyon jó volt. Nastya és Josh nagyon szépen felépített karakter (Meg persze a mellékszereplők is) és már az első pár oldalnál tudtam, hogy nem egy megszokott történet.            Nem egy sablon történet attól, hogy van két tinink, akik megtört lelkűek és akiknek követhetjük szerelmüket. Egyáltalán nem sablon.            Főszereplőnk Nastya (Nasztia) néma. Nem beszél azóta, amióta megtörtént AZ a baleset.(S megjegyzem, hogy csak pislogtam, hogy na oké néma a csaj, de akkor 504 oldalon keresztül, hogyan fog alakulni a történet, hogyha egyik főszereplőnk egy csepp hangot se ad ki.) Nem kell aggódni, igaz picit zötyögősen indul a történet, de még ezt a "zötyögős" részt sem lehet unni, mert1: Ott van nekünk a drága Josh, aki beszélő képes, bár ő se a pletyka központnak nevezhető beszélőkével van megáldva.
2: Az írónő valami FENOMENÁLISAN viszi úgy a történetet Nastya részén is, hogy a csaj meg sem szólal. Valami eszméletlenül gyönyörűen fogalmaz és tolja előre a történetet. A lány főszereplőnk  múltjában történt sötét történetét, annyira szépen mutatja meg nekünk, hogy ezt szebben nem is lehetett volna. Nem kapunk se túl sokat, se túl keveset egyszerre. Mikor azt gondolnánk, hogy na gyerünk már kapjunk infót, hogy szegénnyel mi történt, akkor KAPUNK, majd engedi, hogy leülepedjen és feldolgozzuk.
            De térjünk is vissza a történethez. Történetünk szépen indul, majd a zötyögésből áttérünk a normál tempóra. Na már minden könyvnek más a hozzá való tempó és e gyönyörűség ismét TÖKÉLETESEN eltalálta, hogy mikor, mit, hogyan kell tálalni, bemutatni és minden más.            Josh történetét mindenki tudja, nem titok, hogy családjával mi történt és miért is olyan amilyen a gyerek.            Nastya története meg hát… hagyott gondolkodni valót számomra, de csak egyetlen egy dolgot és SPOILER *Jelöld ki, hogy lásd* Miért nem lehet majd gyermeke? Mert hát megemlíti, hogy nem lehet, meg hogy nem lesz rá képes, de pontosan mi történt? Minden másra TÖKÉLETES választ és magyarázatot kapunk, de hogy erre nem jöttem rá az biztos. Kommentben, aki rá jött írja meg és mutasson rá, - majd szidjon le -  vagy ha nem, akkor azt is írjátok meg, hogy ugye nem csak nekem jutott ez az  eszembeJ* SPOILER VÉGE. Aki nem jelölte ki, annak leírom, hogy mindenre tökéletes választ kapunk, ami logikusan van felépítve, és Nastya helyében valahogy így reagálnék, csak én rács mögé jutattam volna egyből. Nem vártam volna eddig.
            Egyszerűen nem tudom, hogy mit mondjak. Nastya és Josh közeledése egymáshoz és azt, ahogyan tették pontosan passzolt és jó volt. Josh és Drew kapcsolata helyén való, és szerintem egy nagyon jó barátság. Nem egy "együtt megyünk minden hová", de olyan... laza még is szoros barátság (Végül is csak Drew-val beszélget Josh a korabeli fiúk közül  - ja meg Clay, de ő is más- )            Összefoglalva. A történetben hiba nincs, életszerű, elgondolkodtató, nem sablonos és erről kritikát nem tudnék írni, ha még akarnék is.

A szereplők

Nastya: Szerettem a karaktert és szívesen eltöltenék vele egy délutánt, miközben a nevekről beszélgetnénk, sütnénk vagy bármi más :D Nagyon erős lány, hogy ezek után sem adta fel az életét, mert való életben vannak szerintem olyan emberek, akik feladtál volna és tönkre vágták volna magukat még jobban, ha kisiklik az életük. Erős lány.

Josh: Ilyen fiút ki nem szeretne? Ahogyan beszél, ahogyan kimondja a nevét a lánynak. Hát én olvadoztam. Jó most olyan csöpögősnek hangzik szegény, pedig nem az, csak egyszerűen megszólalt, reagált és én felvettem a "csoki a melegben" reakciómat. Olvadoztam.

            Sajnáltam szegényt, hogy elveszítette a családját és becsültem benne, hogy nem szórta el azt, amit kapott "kárpótlásul". Szerethető szereplő, tökéletesen felépített, félelmei megérthetőek.

Margot: Próbált foglalkozni Napsugárral(főszereplőnk), kedvelhető szereplő, de ismét csak egy olyan ember volt a történetben, aki ott kell, hogy legyen. S miért? Azért, hogy reális maradjon a történet. Kicsit furán nézett volna ki, hogyha Nastya egyedül élne 17 évesen, miközben a szülei valahol máshol tengetik az életüket..Josh helyzetében reális és hihető, hogy egyedül él, de Nastya-nál már nem lett volna jó. Ismét egy olyan szereplő, aki van is, de nincs is.

Drew és családja: Nagyon szerettem a családot. Drew egy igazi szoknyapecér. Nem akarok spoilerezni, de ügyes. Nagyon ügyes és hihetően csinálja. Én sem gondoltam volna, hogy ő csak….. (akik olvasták szerintem tudják mire gondolok)

              Drew anyukája és apukája nagyon kedves befogadó emberek, nem úgy mint lányuk Sarah, akit megfojtottam volna párszor szívesen. A kis "hercegnő". Szívesen olvasnék Drew-tól is egy könyvet. Biztos, hogy Tierniey felbukkanna. Kíváncsi lennék, hogyan alakulnának.

Nastya szülei:  Nem tetszettek. Oké próbálják rá tartani a kapcsolatot, meg minden, de most őszintén…. egy rossz bal kézzel síelni, hogy lehet? Okos szülök *taps* *taps* Szerintem nem gondolták át rendesen. (Pár azért plusz pont, hogy bármikor szívesen látták)

              Nastya testvére nagyon aranyos, de nekem olyan volt, mintha lenézné a testvérét. Mintha kisgyereknek képzelné. 

Leigh: B*tch. That's all.

Clay:A történetben ő volt a harmadik és utolsó fiú, aki közelebb került főszereplőnkhöz. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szívesen olvasnék az ő részéről  is könyvet, bár nincs nagy szerepe neki, de biztos tudna valamit alkotni neki Katja. Jó húzás volt az írónőtől az ő személyisége.

Kedvenc jelenet: Amikor Nastya karkötőjét keresték a vízben.

Kedvenc szereplő:Nehéz kérdés, de Nastya, Josh, Drew és Clay

Mélyrepülés:Amikor Nastya a bizonyos este után lelép Josh mellől, majd az azutáni időszak.

Nem szimpatikus személy:Kevin, Leigh és Nastya családja.

A magyar könyvborítón kívül, még nekem az olasz borító fogott meg. Nem tudom, hogy miért, de nekem nagyon tetszik.