A. O. Esther - Gombnyomásra (Első rész)

A 19 éves Mia Milton élete fenekestül felfordul, amikor álmában megjelenik dr. Cohen, a halott tudós szelleme, és arra kéri, segítsen befejezni a munkáját, amely egy gombnyomásra megváltoztatja majd a világot… 

2222-ben járunk, Manipura városában. A Föld már nem hasonlít régi önmagára. A húsz évvel korábbi Dimenzióváltás óta az emberek látják egymás auráját, így nem titok többé, kinek mit rejt a lelke. A „jók” megalopoliszokba gyűlnek és energiafalakkal veszik körül magukat, a „rosszakat” pedig száműzik a vadonba. Míg a fal egyik oldalán tengernyi luxusban élnek az emberek, a másik oldalon éhínség, nyomor és katonai vérengzés tizedeli őket.

Mia tisztában van azzal, mit kockáztat, amikor a szellem utasítására sírt rabol és betörést követ el, mégis jeges zuhanyként éri a hír, miszerint kettős gyilkossággal vádolják. Menekülnie kell hát a rengetegbe, holott ártatlan. A sors Liam Blackwood, a fejvadász karjába sodorja, aki zsigerből gyűlöli a manipuraiakat, miközben súlyos adósság nyomja a vállát bajba került öccse, Russel miatt. Döntenie kell, hogy a becsületére hallgat és a lány pártjára áll, vagy inkább a Mia fejére kitűzött vérdíjjal menti saját bőrét. 

Eközben a rémséges vadonban, a Hobbs-birtokon élő két fiatal lány, Ruby és Stella arról álmodnak, hogy szerencsét próbálnak a csillogó nagyvárosban. Munkát vállalnak odaát, ám hamar rájönnek, hogy a mesés aurák fénye súlyos titkokat rejteget. A felismerés sajnos későn érkezik, és a lányoknak küzdeniük kell, ha élni akarnak.

A vadonban szüntelenül tart a vérontás, gyilkos mutánsok szedik az áldozataikat, akiket mesterségesen tenyésztett ki a katonaság a népesség-szabályozásra. Dylan, Mason és Liam gyerekkori jó barátok, akik a Hobbs-birtokon élők biztonságát vigyázzák, ám ők sem számítanak a lavinára, amit a Milton-lány üldözése eredményez, és ami mindannyiuk életére hatással lesz. 

A halálesetek sorra követik egymást. Mia egyre mélyebbre merül a látomásokkal teli rejtélyben, miközben a világ véres valósága is fenyegeti. Öl vagy megölik – nincs más választása, miközben a fojtogatóan sötét múltjából előtörő démonjai is kísértik. 

Hőseink útjai ezúttal két, egymástól merőben különböző világba vezetnek. Miközben a halál számolatlanul szedi áldozatait, és az élet oly szívbemarkoló csapásokat mér rájuk, mi más segíthetné őket tovább, mint az élet egyszerű szépségeibe vetett hit, a tábortűz hevében sistergő erotika és a latin ritmusra ringatózó szerelem? 

Kedves Olvasóm, készen állsz a nagy utazásra?

Kiadó: Decens Magazin Média

Megjelenés: 2014

Oldalszám: 470

Moly: 95%

Kíváncsian kezdtem hozzá, mivel az Összetört glóriákat nagyon szeretem és körülbelül tudtam, hogy mire számítsak. Varázslatos helyekre, kidolgozott szereplőkre és megannyi izgalomra, amiket meg is kaptam. S, hogy unalmas volt-e így, hogy minden meg volt? Egyáltalán nem!!!

Sok írónál gond szokott lenni (és már én is vettem észre), hogy ha új sorozatba/trilógiába kezd, akkor az előző alkotásában és az új művében lévő szereplők hasonlítanak egymásra. S hogy most is van-e ilyen gond? Nincs. ( Persze ezt azok értik most jobban, akik az Összetört glóriákat már olvasták, de még a Gombit nem. Szóval nem kell félni, hogy Bardo 2.0 és Sophiel újratöltve felbukkan. Oh de még, hogy mennyire nem!!!)

Véleményem

Imádtam!!! Na ez nem mond olyan sokat, igaz? Nem csalódtam az írónőben, mivel egyszerűen mesés lett, mindennel együtt, a vége pedig nagyot ütött!!! Olyan véget kapott a könyv, amitől (én legalább is) az olvasó a következő kötetbe szeretné magát vetni, de egyből. Kapunk mindenből igen rendesen. Jóból, rosszból, szerelemből és persze haragból is, és ezektől lett a könyv emberi érzésekkel telített, egy kész virágcsokor. (S, ahogy megszokhattuk a fülszöveg tökéletesen összefoglalja, a cselekményt, ezért nem is térek rá ki jobban. )

 

Történetünk Manipurában indul, ahol Mia a 19 éves lány él és pont egy bűntettet próbál elkövetni a barátaival. Meglepődtem, nem számítottam, hogy egy holtest kiásásával indítunk. Már itt kezdtem megkedvelni főszereplőnket, mivel valljuk be, hogy belevalónak kell lenni ahhoz, hogy:

1: éjszaka, amikor köd van a temetőben mászkálj (egy kis szél is már a frászt hozná rám)

2: sírt tárj fel.

Manipura egy gyönyörű város, ahol az embereknek minden meg van, nem kell hiányolniuk semmit és háborúk sincsenek. Minden csodásnak is tűnik, de még sem az, mivel megbújnak a korrupt, hazug személyek, csak jó „köntösbe” (khm aurába) bújva. (S, ha belegondolunk, a mai világban sincs máshogy. Nem azt mondom, hogy minden magasabb szintben lévő személy kis ördög lakta. Sok jó ember is van, de még is ott vannak, akik a jó érdekében „cselekednek” elmondásuk szerint, még se a azt teszik, nem a pozitív hatást kelti a tettük.) Szép hely, az biztos, és a környezet miatt, ha lehetne választanom, akkor Manipurában élnék, de az, hogy egy burok alá lennék lezárva… hát frusztrálna. Hiányozna az, hogy leégjek (mivel nem tudnak a manipurai emberek, mert szabályozzák, hogy milyen erősségben szűrődhet át a fény) és utána, mint csillag Patrik úgy járkáljak, esetleg megfázzak és tüsszögjek. Szóval ilyen kis emberi dolgok hiányoznának.

A falon túli élet már teljesen más. Itt már küzdeni kell az életben maradásért, és kemény dolgokat kell tenni, hogy az ember, életben maradjon. Tetszett, hogy az író nem félt kaszabolni, így hát jócskán kapunk kisebb csete-patákat. Liam, férfi főhősünk itt él kint, a Hobbs- birtokon, ami igen erőssé és szilárddá nőtte ki magát az évek múlásával. Visszarepített a középkorba, amit nagyon szerettem, és itt is voltak dolgok, amik miatt szívesen élnék a falai között. Például, hogy az emberek szorosabban élnek, kiosztják egymásra a feladatokat, és egy csapatként dolgoznak, élik az életüket.

Liam és Mia

Az elején marták egymást, amit nagyon élveztem, mert mókás volt látni, hogyan próbálják érzéseiket elnyomni egymás iránt, de végül nem bírták és engedték, hogy érzelmeik szabad útra kelljenek. Tetszett, hogy nem volt romantikus érzelmi bevallás, (nem passzolt volna a szereplőkhöz) de nem kell félni az érzelmek így is a tetőfokra ívelnek! (A vége pedig... gyilkos befejezés az biztos!)

Végül…

Összefoglalva nagyon szeretem, tetszik a történet, az egész alap ötlet! A cím találó, és nagyon örülök neki, hogy nem lehetett kideríteni egyből, csak a vége felé, hogy a Gombnyomásra cím mire is utal és, hogy a piros szín miben játszik szerepet. 

Liam egy olyan férfi, aki még a jéghegy csúcsán is megélne. Tökéletes a túlélő képessége, talpraesett és nem elsősorban egy roppant helyes férfi, aki Indián. (Indiánnal még nem találkoztam. Tetszik)

"Olyan vagy, mint egy színpompás vadvirág, aki a legcudarabb körülmények között is kitart a viharos szélben és a tomboló hőségben, de ha valaki közel merészkedik hozzá, inkább lehullajtja szirmait, mintsem megszelídüljön."

Mia egy belevaló csaj. Sokkal jobban a bőrébe tudtam bújni, mivel olyan érzéseken, dolgokon ment keresztül, amin bárki átmehet. (S itt a rosszabbik dolgokra értem). Szerelmi csalódás, családon belüli gondok, és a „hol az én a helyem a világban” keresése is sokkal közelebb hozta hozzám. Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor Liam és közte a párbeszéd témája a bent rekedt fájdalmairól szólt, mivel teljesen igaza volt szerelmének. 

"Tetszik vagy sem, valakivel meg kell osztanod a bánatod (...), különben a múltbéli sebek felőrlik a lelkedet..."

Russel Liam testvére egy csodabogár, akivel bár sokat nem tudtunk találkozni, de könnyen megkedvelhető személy (én nagyon megnyerőnek találom). Kíváncsi vagyok az ő életének alakulására.

Amanda Mia barátnője egy átlagos lány, aki szeret Manipurában élni, de még is belekeveredik barátnőjének őrült világába, ami olyan helyre sodorja, ahová nagyon nem akart keveredni. Aranyos lány.

Stella Liam és Russel testvére. Kedves lány, aki szintén kap a lelki csapásból, de Mia segítségével feldolgozza.

Kedvenc jelenet: Amikor Liam megpróbálja Miát visszavinni a kapuhoz, hogy leadja a kreditekért cserébe

 Kedvenc szereplő:  Dylan, Liam, Mia, Russel,

Mélyrepülés: A vége

Nem szimpatikus személy: Mia apja

5/5*

                                          Manipura

Miután rákerestem egyáltalán nem gondoltam volna, hogy egy csakra egyike. Jobban olvasni ezen a linken lehet ITT. (S megjegyzem a jelentése, és a hozzá fűzött dolgok, amiket leírtak hozzá, jól tükrözik a könyvben lévő Manipurát.)

                                         http://www.aoesther.com/katalogus/mutat/4/

Rácz-Stefán Tibor - Fogadj el!

Petra, a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki,

hiába figyelmezteti Dávid.

Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És innét kezdve pokollá válik az élete.

Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?

Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.

A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.

Van egy pont, amikor már nincs tovább. Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés: 2014

Oldalszám: 304

Moly: 83%

A történet

A könyv beharangozása alatt is már tudni lehetett, hogy a bullying, vagyis az iskolán belüli erőszak szerepet fog kapni a könyvben, ami még kíváncsiabbá tett, mert valljuk be, nem minden nap találkozunk olyan (főleg magyar írótól) könyvvel, ami ezzel foglalkozna nyilvánosan, s ez számomra nagy pont, hogy az író igen is a tényeket tette az olvasó elé, bár igaz egy kicsit felnagyítva.

Főszereplőhölgyünk Petra egy szegény családból származik és, hogy kitörjön ebből, jelentkezik a Szép Remények Gimnáziumba, az Elit iskolába. Míg ő tényleg szeretett volna ide járni, addig Dávid, a másik főszereplőnk családja nyomása miatt került be.

Mint, ahogy már minden (legalábbis a legtöbb helyen) középiskolában a "gólyák" gólyatáborban ismerkednek meg, s ez itt sincsen máshogy. Örültem neki, hogy itthon, pontosan a Balatonnál lett megszervezve, mivel ettől én még jobban a történetbe tudtam bújni.

Történnek dolgok Petrával, pontosan itt kezdődik el a hazudozása és kavarodik bele a gazdagok gyerekeinek társaságában. Eddig szimpatikus volt, de én szerintem, ha valaki ki akar törni abból a környezetből, amiből ő jön, akkor is vállalja fel. Sosem szégyen.

"- Egy kereskedelmi tévénél dolgozik vezető beosztásban – mondtam anélkül, hogy alaposan átgondoltam volna."

Miután lezajlik a 3 napos gólyatábor, elindul az élet az iskola falai között Petra pedig a lejtőn, ami nagyon lejt számára. Egyre több hazudozást pakol egymásra, miközben Dávidot is elhanyagolja, majd eltolja magától, olyan miatt, amiről szegény fiú nem tehet. Végül egy olyan mélypontra kerül, ahonnan nincs menekvés, az utolsó löket számára az osztálytársai tette. (Tegyük hozzá undorító volt, amit az tettek vele)

 " Csak egy lövés kell ahhoz, hogy mindennek vége legyen. "

Miközben Petra a poklok poklát éli meg, addig Dávid és Áron egyre közelebb kerül egymáshoz. A kettőjük kapcsolatát nagyon megszerettem és ismét kap az író a részemről egy nagy, nagy piros pontot. Elsőnek olvastam LMBT szállt és nagyon tetszett. Nem volt se túl sok, se túl kevés a kettőjük kapcsolatának tempója, minden a maga idejében történt, szerelmük pedig még elvarázsolóbb volt. Sok szerelmes történetet/szállt olvastam már, de ilyent, ami a mindennapokban is megtörténhet, még nem. Itt éreztem a legjobban, hogy az író teljesen eggyé tudott válni a történettel, és magát tudta adni. Az LMBT a területe, itt tudja ki tudja bontani írói babérjait.

A történet végén, Petra tette volt a tetőpont, ami lezárta könyvet, s nagyon reméltem, hogy Dávid és Áron kapcsolata erős lesz.

"- Az élet csodaszép – suttogtam erőtlenül."

Az öngyilkosságról a véleményem

Magát a történetet Amanda Todd öngyilkossága indította el Tibinél, ami nem csak őt, engem is megrázott és elborzasztott, hogy az emberek milyenek is tudnak lenni. Elszomorító, hogy egy tett miatt, valakinek az életét a földbe döngölik,

A könyvben Petra egy öngyilkossággal kapcsolatos Facebook csoportba lép be, ahol egymást buzdították, majd sok sikert kívántak, ha valamelyikkőjük a tettek mezeére lépett. Csap pislogtam és átfutott az agyamon, hogy Most komolyan vannak ilyenek?  És vannak! Nem csak Facebook csoportok, hanem weboldalak is , ahol tanácsokat adnak, hogyan… tedd meg és vess véget neki, de persze fel van tüntetve a Kék Vonal telefonszáma.

Sokan elítélik az öngyilkosságot, de én kicsit máshogy állok hozzá, azóta, amióta egyszer, egy igen közeli ismerős beavatott a gondolataiba. Igaz nem megoldás a halál, de igen összetett. Szerintem, ha valaki megteszi, akkor nem egyből benne, hanem a környezetében kell keresni a hibákat. Például a könyvben is meg lehetett volna előzni, ha az anyja máshogy áll a lánya terveihez, vagy a tanárok segítenek és mellette állnak az osztálytársai incidense után. Persze, nem azt mondom, hogy Petra nem volt hibás abban, hogy végül a gondolatai hová is vezették, de sokat számít, hogy észre veszik-e az emberek, ha baj van, vagy bele gondolnak-e abba, hogy (jelen esetben Petra) a személy min mehet keresztül. Az emberek nem sokszor gondolkodnak el azon, hogy egy rossz szó, vagy egy folyamatos piszkálás mit tehet a másikkal. Igen sokat az biztos.

Ha az ember öngyilkos lesz, akkor elítélik, de ha pedig felvállalja (nagy nehezen), akkor pedig lehurrogják, hogy milyen gondja van. Nem azt mondom, hogy mindenki, de igen sokan vannak így, s itt a mai fiatalokra értem. Hogy a felnőttek, hogyan reagálnak erre, azt nem tudom.

Ha bárkinek, ha nem is az öngyilkossággal kapcsolatos, hanem lelki trauma vagy esetleg más, az is nyugodtan ellátogathat a Kék Vonal chat szobájába, ahol egy nickname mögül segítséget, tanácsot kérhet. (előtte regisztrálni kell)

A könyvről összefoglalva

Az író első könyve és remekül sikerült. Persze kisebb kezdői elcsúszások fellelhetők, de azoktól eltekintve remekül megírt történet. Gördülékenyen teríti elénk az igen kemény témát, olvastatja a történet az embert, és a figyelem se lankad le.

Az iskolai zaklatás kicsit fel lett nagyítva az tény, de még is át tudta adni, hogy egy bántott emberben mi megy le, mire gondol, miben reménykedik. Megmutatja, hogy a mai fiatalok sok tagja milyen is tud lenni, ha valaki nem tetszik nekik, miközben mögöttük apuci és anyuci áll. Mert ilyenek. Igen sokan. Ha nem tettél ellenük semmi rosszat? Sebaj, ha nem vagy szimpatikus, akkor is kibeszélünk, esetleg egy picit, gúnyt is űzünk belőled. Olvasol? Más zenéket szeretsz? Nem vedelsz velük? Nem hemperegsz más fiúk karjaiban? Vétek számukra. Igen soknak.

Minden szülőnek, tanárnak és felnőttnek el kellene olvasnia. Az iskolai kötelezők lecserélését kezdhetnénk is a Fogadj el!-el.

Szereplők

Dávid egy imádnivaló fiú. Több minden miatt is imádtam, de az egyik az az érettebb gondolkodása volt. Nem úgy gondolkodott, mint egy 15 éves fiú. Gondolatai sokszor megmosolyogtattak, és  nagyon aranyosan viselkedett, amikor Áron körül forgott az agya, meg amikor vele volt egy légtérben. Sok könyvet olvas, és olyan címek jelentek meg, mint például az Obszidián és a Kezünkben a jövő, amiket nagyon szerettem és szeretek is. Könyvek mellett a sorozatok is felmerülnek, mint például a Gossip Girl és a Szex és New York. Az utóbbinak még a helyszíneit is meglátogatja. Ha tényleg élne egy ilyen személy, akkor nagyon szeretnék vele barátságot kötni. Olyan kedves fiú és érettebb gondolkozással van megáldva.

"Na ja, még a végén fejbe csap a kultúra."

(Kedvenc gondolata :D Már rám is átragadt.)

Petra egy véleményt megosztó személy. Az elején nagy lökettel indult neki, majd annyira vágyott a többiek társaságára, hogy hazudozni kezdett. Az első fejezet után teljesen egy kis kétségbe esett lányka volt, akit… még 15-nek se gondolnék. Egyszerűen nem gondolta át, nem gondolkodott a tettein, nem próbált segítséget kérni.

Áron az az igazi kis *na húzatlak csak azért is, mert én vagyok a rossz fiú, de közben nem mondom el a titkod* fiú. Viccesek voltak a beszólásai és, ahogy húzatta Dávidot. Nagyon megkedveltem és a végén nagyot nőtt a szememben.

" - Most már biztonságban vagyunk – szólt Áron, és kisimított egy szőke hajtincset Dávid arcából."

Bálint adta meg az utolsó löketet Petrának. Annyira egy undorító kölyök, akit még pluszban az anyját is kihasználja. Szép, vagy nem szép, de végül örültem, hogy a vigyort letörölték a pofájáról.

Barbara egy lány, akit a múltjában történt halál változtatott meg, de nem valami jó irányba. Nem gondoltam volna, hogy az elején tényleg a jó szándék vezette.

Petra anyja felháborított. Az elején lehordta a lányának az álmát és az iskolát is majd, amikor Petra összetörve zokog, cseszik rá, hogy a lánya lelke milyen helyzetben van, vissza rugdossa a pokolba. Egyszerűen ez nem anyuka.

Kedvenc jelenet: Dávid és Áron jelenete az uszoda mögött

Kedvenc szereplő: Dávid, Áron

Mélyrepülés: Bálint tette

Nem szimpatikus személy: Petra anyja és az iskola tanárai

S, hogy kiknek ajánlom a könyvet? Mondhatnám, hogy mindenkinek, de vannak durva részek, véleményt megosztó tettek. Magában a könyv elgondolkodtató, szóval ne egy boldog pillanatodban kezdj hozzá.

4/5

Az író oldala

https://www.facebook.com/racz.stefan.tibor?fref=ts

Ha megtetszett a könyv itt rendelhető meg

A. O. Esther - Az Életfa (Összetört glóriák III.)

Az Összetört glóriák harmadik kötetében – az Életfában – a Szent Kőris titkos átjáróján át a Pokolba visz az út, ahol Sophielt, Arielt és Urielt erőszakkal tartják fogva a boszorkányok, hogy testüket megszállva feljussanak az élők világába. Arshamon, Nastrod ura ugyanis mindent elsöprő háborúra készül, és bár az angyalok erőnek erejével küzdenek ellene, végül mégis csak sikerül a legerősebbek egyikét megszállnia, aki úgy ismeri a Mennyországot, akárcsak a tenyerét. A fenti, békés világok alkonya közeledni látszik…

A történetet vastagon átszövi a skandináv mitológia, így felbukkannak az Urd forrása alatt élő nornák, akik a földi életeket irányító, fényesen ragyogó sors-fonalakat hol összefonják, hol pedig kényszeresen kettévágják, szerelmet, halált, barátságot vagy háborút szítva ezzel… Nem messze tőlük található Niflheim, ahol a félig csontváz-félig emberi testben vezeklő Hél uralkodik. De vajon segít-e az országába tévedt harcosoknak, vagy magához hasonlóan örök kárhozatra ítéli őket? Mi ér többet egy halott uralkodónőnek: a boszorkányokkal kötött egyezség, vagy a jéggé fagyott szívében feltámadott vonzódás Elijah iránt? Dirillék életveszélyes útja Muspelheimbe, a Tűz Birodalmába vezet, ahol Sutr, a tűzóriás tör foglyaik életére, miközben Gabrielnek a Sötétség Birodalmával és Moroval, a démonnal kell megküzdenie. Halottak hada és démonok garmada kísérti a közéjük tévedt halhatatlanokat, és lesz, aki minden igyekezete ellenére odavész majd… Elijah, Bardo, Ramodiel és Lamachael Arshamon városába ér, feltett szándékuk ugyanis, hogy Égi Testvéreik mindegyikét kiszabadítsák. Mr. Lewinnél, a halott fogadósnál szállnak meg, akitől megtudják, milyen fizetőeszköz létezik a Pokolban, és tőle hallanak először Nidhoggról, az ádáz sárkánykígyóról, aki Nastrod vértavában fürdik, és halottak tetemén lakomázik.

Sophiel szívéért már nem csupán ketten küzdenek, ugyanis Arshamon is magának akarja a lányt. De Gabrielre és Elijahra is szemet vetnek a mágikus erővel bíró nők odalent. Meddig lehet ellenállni az ördögien buja, érzéki csábításnak? Életben maradhat-e az igaz szerelem ennyi kísértés között Elveszíthetik-e a hitüket az angyalok? Hogyan lehet elpusztítani mindazokat, akik már amúgy is halottak? Meghökkentő fordulatok, könnyes drámák, felemelő pillanatok és megannyi csoda vár ránk odalent, a Pokolban… De ne félj, kedves Olvasó, hiszen tudnod kell: az angyalok mindig velünk vannak!

Kiadó: Decens Magazin Média Kft.

Megjelenés: 2013

Oldalszám: 440

Moly: 94%

 Mielőtt a Hívogat a fényről, felkerült a véleményem már, akkor el volt olvasva Az Életfa, de még csak most jutottam el odáig, hogy írjak róla is. A félév a nyakamon, dolgozatok hegyei vettek körül, így napokon keresztül már erőm nem volt még külön gondolkodni is. De végre itt vagyok, túléltem az első szünet utáni hetet (főleg a pénteket) így hát, szabad időm is lett :D 

A történet

            Mint, ahogy már megszokhattuk, a történet ott folytatódik, ahol a második kötet véget ért. Pár sort leszámítva, az elejéből és a végéből az egész kötet a Pokolban játszódik, ahol a különféle mitológiák ismét keverednek, amik nagyon tetszettek nekem. Mindig is érdekeltek és a szereplőkőn kívül ez az egyik nagy dolog, amit imádok a sorozatban. Eszter gyönyörűen kapcsolja és fonja egymásba a mitológiai szálakat, miközben mesésen fogalmaz. Bárcsak minden könyv, ilyen szépen lenne megfogalmazva, néznének ki, és a szereplőik is lenének ennyire élethűek.

           

A cselekmények három szálon futnak, amiken Gabrielt, Elijaht és Sophielt követhessük. Amint a Pokolba érkezik Gabriel és Elijah, találkoznak a nornákkal, akik arra kérik a két férfit, hogy egyedül fojtassák az útjukat. Már itt morcos kedvében találjuk Elijaht, ami igen megnevettető és szarkasztikus párbeszédeket, megszólalásokat szült, a történet elején és később pedig Bardo, Ramodiel és Lamachael társaságában.

"- Nos kedves hölgyeim, nekem ennyi untig elég volt mára! – nézett mérgesen az óriásokra Elijah, majd udvariasan feléjük intett. – Köszönjük a szíveslátást! És a semmit mondást! Remélem, segíteni fog a barátomon a helyre kis faleveletek! Talán a nem létező kalapjára tűzi, és azzal parádézik majd a lidércek között!"

            Miközben külön fojtatják útjukat, a három angyal és Diril a testvérével együtt megérkezik az első birodalomhoz, ahol már veszélybe kerül a boszorkány terve, de megússzák. Már akkor gyomorforgató volt számomra, amit ezek a… Birodalom tetején álló lények "fogyasztottak". Na, ezek után tényleg nem szeretnék a Pokolba kerülni és ez még semmi, azokhoz képest, amik ezek után jöttek.

            Útjuk során Sophiel olyan dolgot tett, amitől tátva maradt a szám. Nem néztem ki belőle, hogy ilyenre is képes, de végre (!!!) kiengedte a magában dúló dühöt és sértettséget. *Tapsvihar*

            A Pokol büdös, az "emberek" össze-vissza foszlanak minden nap, kíméletlen, sötét és birodalmakra van osztva, amik közül nekem egyik se volt szimpatikus, de a legunszimpatikusabb a Sötétség Birodalma volt. Este kezdtem el, és kirázott a hideg, mivel nem szeretek sötétben lenni, főleg, ha egyedül vagyok, és egyik szereplőnk pedig pont egyedül látogat el eme nem valami szép helyre. Inkább megmászok egy hegyet.  
           Akár mennyire megszokottnak tűnik a leírása, még sem az, mert a felépítése nem mindennapi. Én nagyon meglepődtem a könyv elején, hogy milyen helyszinre is kerültem, mivel egy igen szép, fehér hó lepte helyre is ellátogatunk, a Sors istennőikhez (nornák). Meglepett, hogy a Pokolban találkoztam velük.

            Ebben a részben több dolgot is megtudunk, mint például, hogy nem úgy telnek az évek a Pokolba, mint a Földön, vagy is egy nap, az nem egy nap a Földön is, vagy azt, hogy Elijah ostora miért is működik, ki is készítette és, hogy Gabriel kardja, miért is nem működik odalent.

            Diril végül eljut Arshamonhoz, aki a három angyal testét magának, és két testvérének tartogatta, de terve befuccsol, amikor nem sikerül a terve rajtuk. Rajtuk nem is, de máson igen, ami szomorússággal töltött el és sajnáltam szegény személyt, de kíváncsi vagyok, hogy angyalaink hogyan is fogják megoldani.

            Miután összeszedték úgy-ahogy a kis csipet-csapatot, elindulnak visszafelé, de út közben ismét csapdát állítanak nekik, ahol felbukkan Diril és Arshamon is. Az összecsapás során egy olyan személy távozik az "élők" sorából, akit szívből utáltam. Nem szép dolog, de na, amiket tett, azok miatt megérdemelte és körülbelül négyszer olvastam újra azt a részt, hogy tényleg felfogjam, hogy a drága lelépett, és remélhetőleg örökre.

            Végül a Pokolból kijutva ismét a friss Földi levegőt lélegezhetjük be szereplőinkkel, és még közel sem menekültek meg a bajtól. Érzem még izgalmasabb lesz a negyedik rész.

Szereplők

Sophiel végre talpra állt és kiállt magáért! Sokkal több energia volt benne, mint a második részben, ami oda vezetett, hogy sokkal jobban megszerettem, bár volt egy rész, amikor Elijah és közte, szerelme miatt sötét lepel lengett, és én egy kicsit jobban kioktattam volna a drága férfit, de úgy érzem, hogy ez még csattani fog a következő kötetekben.

Így a harmadik kötet végére (meg hát már előbb is, de én itt éreztem a legjobban) lehet látni, hogy főhősnőnk igen szép, felfelé ívelő egy bizonyos karakterváltozáson megy keresztül. Míg az első könyvben egy tiszta angyallány volt, aki mindenben a jót látta, itt már egy igazi érző személyiség, aki elismeri, hogy van rossz, de próbál javítani és segíteni, kezd tisztában lenni az érzéseivel és ki is meri mondani.

" – Te vagy a másik felem. A kristálytiszta levegő, amely körülvesz és élettel tölti meg a testemet. A csillagok és az ezüstös Holdfény az éjszakában, amely nélkül komor lenne a világ. A bársonyos víz, ami úgy simogatja minden porcikámat, mint ereimben sebesen rohanó vér, ami felforr, ha a közelembe érsz. "

Elijah végre több részt kapott, aminek nagyon is örültem, mivel az előző kötetben hiányoltam, de most kárpótlásul rengeteg időt tölthettem az ő társaságában is. Végre megmutatta a humorát, amit imádok, az érzéseit is jobban megismerhettem és megtudtam, milyen kitartó is tud lenni, még akkor is, ha a szíve megreped és kételyek, félelmek között hánykolódik. Még akkor is kitartó volt, amikor nem volt 100% biztos, hogy Sophiel még mindig szereti-e.

" – […]. Lehet, hogy örökre meggyűlölt téged, ezt számításba kell venned.

Bardo utolsó szavai hallatán Elijah elkomolyodott.

- Nem, nem gyűlöl ő engem…"

Bardo semmit se változott. Hozza a természetes formáját, amit az első megjelenése óta szeretek. Személyiségváltozás őt se kerülte ki, néha egy nagyra nőtt gyerek, máskor egy tekintélyes harcos, és van, amikor szimplán csak felnőtt férfi, s ezt imádom benne. Pozitívan változik ő is, és szépen, lassan változik meg, persze pozitívan, bár úgy érzem, hogy sose fogja levetkőzni a borimádatát (a nők iránti rajongását, bár szívesen olvasnék egy olyan kiegészítő kötetet, amiben eltalálja Cupido nyila :D )

"– Szerintetek mi is ide kerülünk majd? – szólalt meg halkan Lamachael.

– Én biztosan nem – hahotázott Bardo, majd suttogóra fogta. – Rondák a nők, pocsék a bor, semmi keresnivalóm idelent! De, ha ti idekerültök, majd imádkozom értetek!"

Gabrielért most sajgott a szívem. Szegény olyan helyzetekbe került, amik tiszta lelkét megsebezték, és olyan dolgokat tett akarata ellenére, amiket sose tett volna meg. Bár próbált küzdeni, olyan helyzetbe került, amiből csak akkor fog kimászni, ha barátai segíteni fognak rajta.

Nagyon szerettem azokat a pillanatokat, amikor Elijahval egy légtérben volt, mivel csap úgy pattogott a szikra közöttük! :D

"– Istennők? Hát nektek teljesen elment az eszetek? Hogy nevezhetitek magatokat isteneknek? – nézett elszántan a smaragdzöld szempár Urdra. – Egyetlen Isten van!

A Sötét Angyal bosszúsan pillantott Gabrielre.

– Ne csináld már! Nem látod, hogy mekkorák? Nem tudnád rájuk hagyni, amit mondanak?"

Arshamon egy sötét, mocsaras és lelketlen személy, aki elé nem szívesen kerülnék. Egyáltalán nem kedveltem meg, amikor pedig az érzései Sophiel után kezdenek érdeklődni, még jobban reméltem, hogy minél hamarabb kikerülnek a Pokolból angyalaink.

Diril végre megkapta a magáét! Végre kapott abból a fájdalomból, amit okozott Sophielnek. Amikor pedig angyalaink a Pokolból kifelé tartottak, ahol e bájos teremtés is felbukkant, ami pedig történt vele… végre nem üti bele az orrát Sophiel és Elijah kapcsolatába. 

Kedvenc jelenet: Mikor Elijah kiképezni szeretné Sophielt

Kedvenc szereplő: Elijah, Sophiel, Bardo,

Mélyrepülés: Miután Arshamontól Elijah elhozza Sophielt, és amit múlvel Mr. Lewis fogadójában

Nem szimpatikus személy: Arshamon

5/5*

Maga a kötet és az előtte lévő első és második rész megrendeléséhez vezető linkek a képekre kattintva elérhetőek 

A. O. Esther - Hívogat a fény (Összetört glóriák 2.)

Miután Sophiel kiszabadította az üvegcsékbe zárt lelkek millióit, a Mágus és boszorkány nővérei gyűlöletes haragjával kell szembenéznie. Joshua életéért cserébe angyali nyakékét követelik tőle, ami nélkül testét elhagyja az erő, és elkezd fénnyé válni.

A Jó és a Rossz küzdelme eközben a Mindenség Térképéért folyik: a Pokol ura végzetes háborúra készül a Mennyek Országa ellen. Sophiel is harcba szállna angyaltársai mellett, de miközben a világot szeretné megmenti, ő szorul megmentőre. Élet és halál közt lebeg már, amikor egy viking gyógyító fura jóslatot mond neki, de segíteni ő sem tud. Sophiel eszméletlenül omlik össze egy öreg malom padlásán.

Eközben ketten is keresik, akik akár az életüket adnák, hogy megmentsék a földi haláltól. Elijah – aki annyi fájdalmat okozott már a lánynak  - és Gabriel arkangyal, aki szintén Sophielben talált rá a szerelemre. Vak gyűlölelt és mámoros szerelem, halálos intrikák és gyilkos merényletek, őrjítő szenvedély és pokoli féltékenység, ördögi mágiák és égi csodák színezik a sok a kalandot, melynek az angyali és kevésbé angyali kősökre várnak.

De vajon kié lesz a Mennyei Térkép, amin a világ sorsa múlik? Túlélheti-e a szerelem a legaljasabb ármánykodást, begyógyulhatnak-e a lélek fájdalmas sebei? Lehet-e testvér az ősi ellenség, ha ugyanaz a fájdalma, és küzd-e a másik életét védve, ha tudja, így épp azt veszíti el, ami az életénél is fontosabb?

Képes-e lemondani saját boldogságáról az, aki igazán szeret?

A válasz a könyvben,,, Kedves Olvasó, Hívogat a fény!

Kiadó: Decens Magazin Média

Megjelenés: 2013

Oldalszám: 464

Moly: 92%

            Még a Magyar Könyvek Viadalán figyeltem fel a könyvre, (utána magára a sorozatra is) a borítója miatt. Az egész gyönyörű. A tekintetet magára vonzza és teljesen elvarázsolja az olvasókat, amikor pedig kezembe vettem még jobban magával ragadt. Egyszerűen mesés, ahogy kinéz az egész sorozat.

Eszter ismét egy tökéletes könyvet írt, és merem állítani, hogy jobb lett, mint az első. Sokkal izgalmasabb. A beszólásokat és a szarkasztikus megszólalásokat imádtam (főleg Elijah és Bardo jeleneteit). Megtudjuk a gonosz szereplők háttér történetét, és hogy miért is váltak azzá, plusz még a vikingek is megjelentek, amit imádtam. Teljesen visszaadja az akkori kor légkörét. A helyszínek gyönyörűek, bár nem pompáznak abban a pozitív és világos energiában, ami megtöltötte az első részt. De ezt nem úgy értem, hogy rossz volt. Épp ellenkezőleg! Kristály tisztán el lehet képzelni minden helyszínt, és az egész történethez passzolt, olvastatta magát. A cselekmények gyönyörűen vannak felépítve. Sokkal több vér folyt, mint az elsőben. A lapokat a remény, a kétségbeesettség, volt, amikor a düh, és volt, amikor a szerelem itatta át.

"Jut eszembe! – kapta el végül Elijah a kisfú kabátjának nyakát. – Anyád üdvözletét küldi!"

A történet

Már említettem, hogy izgalmasabb, cselekményekkel teli, és ez a történet előremozdulását segítette a legjobban. Több szálon fut, amik végül a Kőrisfák Ligeténél összekapcsolódnak. Nagyon tetszett ez a megoldás, mert így összeállt a kép, és a történet is teljes lett, az ok okozatok pedig, mint egy fogaskerék rendszer egymásba kapcsolódnak és mozgatják a történetet.

Nem olyan, mint az első rész. Míg az első színekkel gazdag és hittel, reménnyel csordulásig tele van, addig ez a teljes ellentéte. A helyszínek nem olyan világosak, Sophiel erős hite lejjebb ad magából, és háromszor – négyszer nehezebb megpróbáltatásokon megy keresztül, mint eddig fizikailag és szellemileg, mivel szívéhez kedves kezd lenni Gabriel, az arkangyal. Szegény lányt nagyon sajnáltam, mivel megverték, bántották, és még Diril is lelkébe gázol, de úgy rendesen. Nem csodálkozom rajta, hogy hite elbújt, de néha két lábára állhatott volna. Bár számomra nem hiba, mivel ha jobban belegondolok, én is így reagáltam volna és reakciói reálisak, helytállóak.

A történet elején főhősnőnk nyakláncára a Mágus szemetvet, majd megmutatja a Sötét Angyaloknak és beszédet tartva Nanaelt arra ösztönzi, hogy hajtó vadászatot indítson a lány ellen, ami persze Elijahnak sem tetszik.

Végül a történet háromnegyed részében Sophielt keresik és meg is találja szerelme, aki Helgöbe viszi, hogy meggyógyítsa, ahol Diril és a Mágus felbukkan. Már akkor rossz előérzetem volt, és amikor Diril becsapta Elijaht, összetörte Sophiel szívét, én magam kétszer erősebb indulatokkal indultam volna útra a boszorkány ellen. Megutáltam. Majd mikor már Gabrielre is szemet vetett egyszerűen a pokol fenekére láncoltam volna. Remélem a következő kötetbe ott is marad, vagy ha nem, olyan helyre kerül, ami "szépséges" lelkének (ha van ilyen neki) megfelelő helyre utazik el örökre.

A történet maradék egynegyed részében pedig nyomon követhetjük, hogy a kedves Dirilnek oly szép tervei, hogyan sikerülnek és haladnak arra, amerre tervezte. Félig- meddig megszerzi a Mindenség Térképét majd Uriellel, Ariellel és Sophiellel a pokolba indul.

Szereplők

Sophiel  lelkét megtörik, és szíve már nem csak Elijahhoz kezd kedves lenni, hanem az arkangyalhoz is, ami még nagyobb megpróbáltatás számára. Eközben pedig Diril a boszorkány még orra alá is dörgöli: szeme láttára mászik rá szívéhez kedves férfiakra. Akárcsak az első könyvben, szerelme Elijah iránt rendíthetetlen, és egyre jobban kezd emberibb lenni, mind érzelmileg, mind gondolkodásilag.

" - […] És még valami! Nem kérdezted, de a lány…

A Sötét Angyal megtorpant.

- Bár nagyon szenved, még mindig szívéből szeret téged."

Elijaht imádtam. Igaz sokkal kevesebb légtért kapott és tudom, hogy ez így volt rendjén. Viszont amikor megjelent háromszor erősebb impulzus ért, mint az első kötetben. Egyszerűen nem lehet betelni vele. Egyre jobban lehet látni és észlelni mit is érez, egyre jobban kimutatja, a többiek pedig kezdenek rájönni. A beszólásai egyre jobbak, a reakciói egyre viccesebbek és édesebbek, de persze nem vetkőzte le magáról teljesen a tekintélyt parancsoló énjét (amit remélem nem is fog) s így maradt férfi. Mint, ahogy az első kötetben úgy ebben is volt és nem is egy, hanem kettő olyan pillanat, amikor annyira aranyos volt számomra, hogy azokra kristály tisztán emlékszem. Az egyik pillanat az volt, amikor pánikba esett és imádkozott Sophiel életéért, a másik pedig, amikor kiöntötte a szívét, vallomást tett a lánynak, majd próbálta tudtára adni, hogy annyira szereti, hogy még hátat is fordítana azoknak, akik Földre szálltak miatta.

"Úgy tűnt, mintha csak aludnának az erdő titokzatos, öreg fáinak hatalmas, zöld ágai alatt."

Gabriel egy elragadó, vezető és harcos arkangyal, akit nehezen kap el az emberi érzelmek rohama, és a szerelem is lassan üti fel a fejét a tudatában. Az ellenség eltakarítása is gondolkodóba ejti. Megfontolt. A hite vezeti, a barátai mellett kiáll és, ha oda vezet az út, akkor képes lenne még Sophiel elől is kitérni, csak azért, hogy a lány boldog legyen. Eddig kétszer mentette meg az életét a szívéhez kedves lány szerelme, Elijah és kezdi meglátni, hogy milyen is a Sötét Angyal, bár még mindig félti a lányt, a férfi temperamentumától és hangulatától. Jó volt és élveztem megtapasztalni, hogy hogyan is éli át az emberi érzelmeket és, hogyan reagál rájuk, fogja fel őket.

" – Barátom, Gabriel virágnyelven azt tanácsolja neked, hogy légy szerelmes, és akkor számodra is szebbé válik a világ."

" – Másnak hittelek! – nézett sötéten a szemébe a férfi. – Téged legfeljebb megölni kívánlak!"

" - Meghaltam? – kérdezte tétován.

Elijah elnevette magát.

- Gondolod, hogy akkor én lennék az első, akit meglátnál?"

Joshua volt a fény Sophielnek a könyv elején. Azokban az időkben, amikor az angyal lány hite és kitartása megcsappant. Bár nem jut sok szerephez ebben a kötetben, de amíg jelen van, Sophiel gondolatait a bánkódástól elcsavarja és teljes figyelmét magára vonzza. Kapcsolatuk igen szoros és a lány szívén viseli, ha történik valami a fiúval.

"De ő nem hagyta annyiban. Két kezébe vette a kezemet, és tiszta erejéből húzott maga után.

- Gyere, induljunk!

- Nincs értelme – mondtam szomorúan.

- Ne hagyd így el magad, Sophiel!

- Nem küzdök többé a sorsom ellen.

- […] az életünk a döntéseink szerint változik. Felelős vagy azért, hogy miként alakulnak a dolgaid, […]"

Bardo belopta magát a szívembe, és Elijah után ő a második kedvencem. Még jobban megmutatkozott a humora, amit imádtam. Látni, hogy Elijah jó barátja és még Sophielt is elfogadja, mert látja, hogy milyen
hatással van a Sötét Angyalra. Igaz barátja és hasonló világszemléletet űz, mint Elijah. Ebben a kötetben még több szerep jutott neki, (aminek csak örültem) s szinte mindegyik megszólalása nevetésre készteti az embert.

" – Elijah, te szerelmes lettél – torpant meg Bardo és hahotázni kezdett. – Ezt nem hiszem el!

- Fogd be, Bardo!  Lóbáld inkább a buzogányodat! – mordult rá zordan a Sötét Angyal, […]"

A Mágus: Miután megismertem a történetét, más megvilágításba került a szemem előtt. Megértem, hogy miért is olyan, amilyen. Testvérei gonoszak, lekezelő stílusban bánnak vele, és egy enyhe, semmire sem méltó modort dobnak felé, miközben kihasználják saját céljukra. Már néha sajnáltam is szegényt, és vicces volt, hogy a gyerek testben, hogyan viselkedett.

Diril, kikészített. Összetörte Sophiel lelkét és még rá is pakolt egy jó kupaccal. Elijaht is egy ponton megtörte szerintem és még Gabriel felé is kacsingatott.

" - És milyen jól tette – kacsintott rám. – Csodálatos volt. Azt mondta, hogy soha nem volt még olyan boldog senkivel, mint velem."

Rashan és Lanazir: A Mágus visszaemlékezéseiből megtudjuk, hogy Rashan szerette a féltestvérét, és mikor 16 éves lett és meg kellett volna halnia féltestvérének a titkát megtartva elengedte a fiút, mégis a jelenben valahogy távol kerültek egymástól és nem éreztem azt az akkori szeretetet a féltestvér iránt. Lanazir nem kapott sok figyelmet, csak úgy volt számomra és kész, majd puff, viszlát drága, és fejed elszáll testedtől. Milyen gyorsan elpatkolt, kinyitotta jobban a száját és elröpült.

Kedvenc jelenet: Miután Sophiel jobban lett és Elijah elmondta, mit is érez

Kedvenc szereplő: Elijah, Joshua, Sophiel, Bardo és Gabriel

Mélyrepülés: Helgöben, a tábortűz utáni éjszaka

Nem szimpatikus személy: Diril

                                                                               5/5*

Eszternek még egyszer köszönöm, hogy elküldte a könyveit és meglepetésként ért, amikor megláttam, hogy mind dedikálva van <3 Ha fülem nem lett volna, mosolyom körbeszaladt volna a fejemen :D

Utólag pedig osztálytársamnak,  és segítőkezemnek, (kit kezdek baráttá fogadni :) ) Vanesszának, hogy a sablon, száraz "alkotásomat" helyrepofozta, plusz még Emesének is, (akit bár még nem láttam, de imádok) hogy ő is bíztatott :) <3

Ha megtetszett a könyv, az első részéről való véleményemet itt olvashatod

 http://konyvkuckom.blogspot.hu/2014/12/a-o-esther-elveszett-lelkek-osszetort.html

Itt rendelheted meg az:

 1. kötetet

http://aoesther.com/katalogus/mutat/1/

A 2. kötet

                                             http://aoesther.com/katalogus/mutat/2/

                                                   Az írónő weboldala és Facebook oldala

                                                                http://www.aoesther.com

   https://www.facebook.com/pages/A-O-Esther/436472609734176?fref=ts