A. O. Esther - Az Életfa (Összetört glóriák III.)

Az Összetört glóriák harmadik kötetében – az Életfában – a Szent Kőris titkos átjáróján át a Pokolba visz az út, ahol Sophielt, Arielt és Urielt erőszakkal tartják fogva a boszorkányok, hogy testüket megszállva feljussanak az élők világába. Arshamon, Nastrod ura ugyanis mindent elsöprő háborúra készül, és bár az angyalok erőnek erejével küzdenek ellene, végül mégis csak sikerül a legerősebbek egyikét megszállnia, aki úgy ismeri a Mennyországot, akárcsak a tenyerét. A fenti, békés világok alkonya közeledni látszik…

A történetet vastagon átszövi a skandináv mitológia, így felbukkannak az Urd forrása alatt élő nornák, akik a földi életeket irányító, fényesen ragyogó sors-fonalakat hol összefonják, hol pedig kényszeresen kettévágják, szerelmet, halált, barátságot vagy háborút szítva ezzel… Nem messze tőlük található Niflheim, ahol a félig csontváz-félig emberi testben vezeklő Hél uralkodik. De vajon segít-e az országába tévedt harcosoknak, vagy magához hasonlóan örök kárhozatra ítéli őket? Mi ér többet egy halott uralkodónőnek: a boszorkányokkal kötött egyezség, vagy a jéggé fagyott szívében feltámadott vonzódás Elijah iránt? Dirillék életveszélyes útja Muspelheimbe, a Tűz Birodalmába vezet, ahol Sutr, a tűzóriás tör foglyaik életére, miközben Gabrielnek a Sötétség Birodalmával és Moroval, a démonnal kell megküzdenie. Halottak hada és démonok garmada kísérti a közéjük tévedt halhatatlanokat, és lesz, aki minden igyekezete ellenére odavész majd… Elijah, Bardo, Ramodiel és Lamachael Arshamon városába ér, feltett szándékuk ugyanis, hogy Égi Testvéreik mindegyikét kiszabadítsák. Mr. Lewinnél, a halott fogadósnál szállnak meg, akitől megtudják, milyen fizetőeszköz létezik a Pokolban, és tőle hallanak először Nidhoggról, az ádáz sárkánykígyóról, aki Nastrod vértavában fürdik, és halottak tetemén lakomázik.

Sophiel szívéért már nem csupán ketten küzdenek, ugyanis Arshamon is magának akarja a lányt. De Gabrielre és Elijahra is szemet vetnek a mágikus erővel bíró nők odalent. Meddig lehet ellenállni az ördögien buja, érzéki csábításnak? Életben maradhat-e az igaz szerelem ennyi kísértés között Elveszíthetik-e a hitüket az angyalok? Hogyan lehet elpusztítani mindazokat, akik már amúgy is halottak? Meghökkentő fordulatok, könnyes drámák, felemelő pillanatok és megannyi csoda vár ránk odalent, a Pokolban… De ne félj, kedves Olvasó, hiszen tudnod kell: az angyalok mindig velünk vannak!

Kiadó: Decens Magazin Média Kft.

Megjelenés: 2013

Oldalszám: 440

Moly: 94%

 Mielőtt a Hívogat a fényről, felkerült a véleményem már, akkor el volt olvasva Az Életfa, de még csak most jutottam el odáig, hogy írjak róla is. A félév a nyakamon, dolgozatok hegyei vettek körül, így napokon keresztül már erőm nem volt még külön gondolkodni is. De végre itt vagyok, túléltem az első szünet utáni hetet (főleg a pénteket) így hát, szabad időm is lett :D 

A történet

            Mint, ahogy már megszokhattuk, a történet ott folytatódik, ahol a második kötet véget ért. Pár sort leszámítva, az elejéből és a végéből az egész kötet a Pokolban játszódik, ahol a különféle mitológiák ismét keverednek, amik nagyon tetszettek nekem. Mindig is érdekeltek és a szereplőkőn kívül ez az egyik nagy dolog, amit imádok a sorozatban. Eszter gyönyörűen kapcsolja és fonja egymásba a mitológiai szálakat, miközben mesésen fogalmaz. Bárcsak minden könyv, ilyen szépen lenne megfogalmazva, néznének ki, és a szereplőik is lenének ennyire élethűek.

           

A cselekmények három szálon futnak, amiken Gabrielt, Elijaht és Sophielt követhessük. Amint a Pokolba érkezik Gabriel és Elijah, találkoznak a nornákkal, akik arra kérik a két férfit, hogy egyedül fojtassák az útjukat. Már itt morcos kedvében találjuk Elijaht, ami igen megnevettető és szarkasztikus párbeszédeket, megszólalásokat szült, a történet elején és később pedig Bardo, Ramodiel és Lamachael társaságában.

"- Nos kedves hölgyeim, nekem ennyi untig elég volt mára! – nézett mérgesen az óriásokra Elijah, majd udvariasan feléjük intett. – Köszönjük a szíveslátást! És a semmit mondást! Remélem, segíteni fog a barátomon a helyre kis faleveletek! Talán a nem létező kalapjára tűzi, és azzal parádézik majd a lidércek között!"

            Miközben külön fojtatják útjukat, a három angyal és Diril a testvérével együtt megérkezik az első birodalomhoz, ahol már veszélybe kerül a boszorkány terve, de megússzák. Már akkor gyomorforgató volt számomra, amit ezek a… Birodalom tetején álló lények "fogyasztottak". Na, ezek után tényleg nem szeretnék a Pokolba kerülni és ez még semmi, azokhoz képest, amik ezek után jöttek.

            Útjuk során Sophiel olyan dolgot tett, amitől tátva maradt a szám. Nem néztem ki belőle, hogy ilyenre is képes, de végre (!!!) kiengedte a magában dúló dühöt és sértettséget. *Tapsvihar*

            A Pokol büdös, az "emberek" össze-vissza foszlanak minden nap, kíméletlen, sötét és birodalmakra van osztva, amik közül nekem egyik se volt szimpatikus, de a legunszimpatikusabb a Sötétség Birodalma volt. Este kezdtem el, és kirázott a hideg, mivel nem szeretek sötétben lenni, főleg, ha egyedül vagyok, és egyik szereplőnk pedig pont egyedül látogat el eme nem valami szép helyre. Inkább megmászok egy hegyet.  
           Akár mennyire megszokottnak tűnik a leírása, még sem az, mert a felépítése nem mindennapi. Én nagyon meglepődtem a könyv elején, hogy milyen helyszinre is kerültem, mivel egy igen szép, fehér hó lepte helyre is ellátogatunk, a Sors istennőikhez (nornák). Meglepett, hogy a Pokolban találkoztam velük.

            Ebben a részben több dolgot is megtudunk, mint például, hogy nem úgy telnek az évek a Pokolba, mint a Földön, vagy is egy nap, az nem egy nap a Földön is, vagy azt, hogy Elijah ostora miért is működik, ki is készítette és, hogy Gabriel kardja, miért is nem működik odalent.

            Diril végül eljut Arshamonhoz, aki a három angyal testét magának, és két testvérének tartogatta, de terve befuccsol, amikor nem sikerül a terve rajtuk. Rajtuk nem is, de máson igen, ami szomorússággal töltött el és sajnáltam szegény személyt, de kíváncsi vagyok, hogy angyalaink hogyan is fogják megoldani.

            Miután összeszedték úgy-ahogy a kis csipet-csapatot, elindulnak visszafelé, de út közben ismét csapdát állítanak nekik, ahol felbukkan Diril és Arshamon is. Az összecsapás során egy olyan személy távozik az "élők" sorából, akit szívből utáltam. Nem szép dolog, de na, amiket tett, azok miatt megérdemelte és körülbelül négyszer olvastam újra azt a részt, hogy tényleg felfogjam, hogy a drága lelépett, és remélhetőleg örökre.

            Végül a Pokolból kijutva ismét a friss Földi levegőt lélegezhetjük be szereplőinkkel, és még közel sem menekültek meg a bajtól. Érzem még izgalmasabb lesz a negyedik rész.

Szereplők

Sophiel végre talpra állt és kiállt magáért! Sokkal több energia volt benne, mint a második részben, ami oda vezetett, hogy sokkal jobban megszerettem, bár volt egy rész, amikor Elijah és közte, szerelme miatt sötét lepel lengett, és én egy kicsit jobban kioktattam volna a drága férfit, de úgy érzem, hogy ez még csattani fog a következő kötetekben.

Így a harmadik kötet végére (meg hát már előbb is, de én itt éreztem a legjobban) lehet látni, hogy főhősnőnk igen szép, felfelé ívelő egy bizonyos karakterváltozáson megy keresztül. Míg az első könyvben egy tiszta angyallány volt, aki mindenben a jót látta, itt már egy igazi érző személyiség, aki elismeri, hogy van rossz, de próbál javítani és segíteni, kezd tisztában lenni az érzéseivel és ki is meri mondani.

" – Te vagy a másik felem. A kristálytiszta levegő, amely körülvesz és élettel tölti meg a testemet. A csillagok és az ezüstös Holdfény az éjszakában, amely nélkül komor lenne a világ. A bársonyos víz, ami úgy simogatja minden porcikámat, mint ereimben sebesen rohanó vér, ami felforr, ha a közelembe érsz. "

Elijah végre több részt kapott, aminek nagyon is örültem, mivel az előző kötetben hiányoltam, de most kárpótlásul rengeteg időt tölthettem az ő társaságában is. Végre megmutatta a humorát, amit imádok, az érzéseit is jobban megismerhettem és megtudtam, milyen kitartó is tud lenni, még akkor is, ha a szíve megreped és kételyek, félelmek között hánykolódik. Még akkor is kitartó volt, amikor nem volt 100% biztos, hogy Sophiel még mindig szereti-e.

" – […]. Lehet, hogy örökre meggyűlölt téged, ezt számításba kell venned.

Bardo utolsó szavai hallatán Elijah elkomolyodott.

- Nem, nem gyűlöl ő engem…"

Bardo semmit se változott. Hozza a természetes formáját, amit az első megjelenése óta szeretek. Személyiségváltozás őt se kerülte ki, néha egy nagyra nőtt gyerek, máskor egy tekintélyes harcos, és van, amikor szimplán csak felnőtt férfi, s ezt imádom benne. Pozitívan változik ő is, és szépen, lassan változik meg, persze pozitívan, bár úgy érzem, hogy sose fogja levetkőzni a borimádatát (a nők iránti rajongását, bár szívesen olvasnék egy olyan kiegészítő kötetet, amiben eltalálja Cupido nyila :D )

"– Szerintetek mi is ide kerülünk majd? – szólalt meg halkan Lamachael.

– Én biztosan nem – hahotázott Bardo, majd suttogóra fogta. – Rondák a nők, pocsék a bor, semmi keresnivalóm idelent! De, ha ti idekerültök, majd imádkozom értetek!"

Gabrielért most sajgott a szívem. Szegény olyan helyzetekbe került, amik tiszta lelkét megsebezték, és olyan dolgokat tett akarata ellenére, amiket sose tett volna meg. Bár próbált küzdeni, olyan helyzetbe került, amiből csak akkor fog kimászni, ha barátai segíteni fognak rajta.

Nagyon szerettem azokat a pillanatokat, amikor Elijahval egy légtérben volt, mivel csap úgy pattogott a szikra közöttük! :D

"– Istennők? Hát nektek teljesen elment az eszetek? Hogy nevezhetitek magatokat isteneknek? – nézett elszántan a smaragdzöld szempár Urdra. – Egyetlen Isten van!

A Sötét Angyal bosszúsan pillantott Gabrielre.

– Ne csináld már! Nem látod, hogy mekkorák? Nem tudnád rájuk hagyni, amit mondanak?"

Arshamon egy sötét, mocsaras és lelketlen személy, aki elé nem szívesen kerülnék. Egyáltalán nem kedveltem meg, amikor pedig az érzései Sophiel után kezdenek érdeklődni, még jobban reméltem, hogy minél hamarabb kikerülnek a Pokolból angyalaink.

Diril végre megkapta a magáét! Végre kapott abból a fájdalomból, amit okozott Sophielnek. Amikor pedig angyalaink a Pokolból kifelé tartottak, ahol e bájos teremtés is felbukkant, ami pedig történt vele… végre nem üti bele az orrát Sophiel és Elijah kapcsolatába. 

Kedvenc jelenet: Mikor Elijah kiképezni szeretné Sophielt

Kedvenc szereplő: Elijah, Sophiel, Bardo,

Mélyrepülés: Miután Arshamontól Elijah elhozza Sophielt, és amit múlvel Mr. Lewis fogadójában

Nem szimpatikus személy: Arshamon

5/5*

Maga a kötet és az előtte lévő első és második rész megrendeléséhez vezető linkek a képekre kattintva elérhetőek