Miután Sophiel kiszabadította az üvegcsékbe
zárt lelkek millióit, a Mágus és boszorkány nővérei gyűlöletes haragjával kell
szembenéznie. Joshua életéért cserébe angyali nyakékét követelik tőle, ami
nélkül testét elhagyja az erő, és elkezd fénnyé válni.
A Jó és a Rossz küzdelme eközben a
Mindenség Térképéért folyik: a Pokol ura végzetes háborúra készül a Mennyek
Országa ellen. Sophiel is harcba szállna angyaltársai mellett, de miközben a
világot szeretné megmenti, ő szorul megmentőre. Élet és halál közt lebeg már,
amikor egy viking gyógyító fura jóslatot mond neki, de segíteni ő sem tud.
Sophiel eszméletlenül omlik össze egy öreg malom padlásán.
Eközben ketten is keresik, akik akár az
életüket adnák, hogy megmentsék a földi haláltól. Elijah – aki annyi fájdalmat
okozott már a lánynak - és Gabriel
arkangyal, aki szintén Sophielben talált rá a szerelemre. Vak gyűlölelt és
mámoros szerelem, halálos intrikák és gyilkos merényletek, őrjítő szenvedély és
pokoli féltékenység, ördögi mágiák és égi csodák színezik a sok a kalandot,
melynek az angyali és kevésbé angyali kősökre várnak.
De vajon kié lesz a Mennyei Térkép, amin a
világ sorsa múlik? Túlélheti-e a szerelem a legaljasabb ármánykodást,
begyógyulhatnak-e a lélek fájdalmas sebei? Lehet-e testvér az ősi ellenség, ha
ugyanaz a fájdalma, és küzd-e a másik életét védve, ha tudja, így épp azt
veszíti el, ami az életénél is fontosabb?
Képes-e
lemondani saját boldogságáról az, aki igazán szeret?
A
válasz a könyvben,,, Kedves Olvasó, Hívogat a fény!
Kiadó: Decens Magazin
Média
Megjelenés: 2013
Oldalszám: 464
Moly: 92%
Még a Magyar Könyvek Viadalán figyeltem fel a
könyvre, (utána magára a sorozatra is) a borítója miatt. Az egész gyönyörű. A
tekintetet magára vonzza és teljesen elvarázsolja az olvasókat, amikor pedig kezembe
vettem még jobban magával ragadt. Egyszerűen mesés, ahogy kinéz az egész
sorozat.
Eszter ismét egy tökéletes könyvet írt, és merem állítani, hogy jobb lett,
mint az első. Sokkal izgalmasabb. A beszólásokat és a szarkasztikus
megszólalásokat imádtam (főleg Elijah és Bardo jeleneteit). Megtudjuk a gonosz
szereplők háttér történetét, és hogy miért is váltak azzá, plusz még a vikingek is megjelentek, amit imádtam. Teljesen visszaadja az akkori kor légkörét. A helyszínek
gyönyörűek, bár nem pompáznak abban a pozitív és világos energiában, ami
megtöltötte az első részt. De ezt nem úgy értem, hogy rossz volt. Épp
ellenkezőleg! Kristály tisztán el lehet képzelni minden helyszínt, és az egész
történethez passzolt, olvastatta magát. A cselekmények gyönyörűen vannak
felépítve. Sokkal több vér folyt, mint az elsőben. A lapokat a remény, a
kétségbeesettség, volt, amikor a düh, és volt, amikor a szerelem itatta át.
"Jut eszembe! – kapta el végül Elijah a kisfú
kabátjának nyakát. – Anyád üdvözletét küldi!"
A történet
Már említettem,
hogy izgalmasabb, cselekményekkel teli, és ez a történet előremozdulását
segítette a legjobban. Több szálon fut, amik végül a Kőrisfák Ligeténél
összekapcsolódnak. Nagyon tetszett ez a megoldás, mert így összeállt a kép, és
a történet is teljes lett, az ok okozatok pedig, mint egy fogaskerék rendszer
egymásba kapcsolódnak és mozgatják a történetet.
Nem olyan, mint az
első rész. Míg az első színekkel gazdag és hittel, reménnyel csordulásig tele
van, addig ez a teljes ellentéte. A helyszínek nem olyan világosak, Sophiel
erős hite lejjebb ad magából, és háromszor – négyszer nehezebb
megpróbáltatásokon megy keresztül, mint eddig fizikailag és szellemileg, mivel
szívéhez kedves kezd lenni Gabriel, az arkangyal. Szegény lányt nagyon
sajnáltam, mivel megverték, bántották, és még Diril is lelkébe gázol, de úgy
rendesen. Nem csodálkozom rajta, hogy hite elbújt, de néha két lábára
állhatott volna. Bár számomra nem hiba, mivel ha jobban belegondolok, én is így
reagáltam volna és reakciói reálisak, helytállóak.
A történet elején
főhősnőnk nyakláncára a Mágus szemetvet, majd megmutatja a Sötét Angyaloknak és
beszédet tartva Nanaelt arra ösztönzi, hogy hajtó vadászatot indítson a lány
ellen, ami persze Elijahnak sem tetszik.
Végül a történet
háromnegyed részében Sophielt keresik és meg is találja szerelme, aki Helgöbe
viszi, hogy meggyógyítsa, ahol Diril és a Mágus felbukkan. Már akkor rossz
előérzetem volt, és amikor Diril becsapta Elijaht, összetörte Sophiel szívét, én
magam kétszer erősebb indulatokkal indultam volna útra a boszorkány ellen.
Megutáltam. Majd mikor már Gabrielre is szemet vetett egyszerűen a pokol
fenekére láncoltam volna. Remélem a következő kötetbe ott is marad, vagy ha
nem, olyan helyre kerül, ami "szépséges" lelkének (ha van ilyen neki)
megfelelő helyre utazik el örökre.
A történet maradék
egynegyed részében pedig nyomon követhetjük, hogy a kedves Dirilnek oly szép
tervei, hogyan sikerülnek és haladnak arra, amerre tervezte. Félig- meddig
megszerzi a Mindenség Térképét majd Uriellel, Ariellel és Sophiellel a pokolba
indul.
Szereplők
Sophiel lelkét megtörik, és szíve már nem csak
Elijahhoz kezd kedves lenni, hanem az arkangyalhoz is, ami még nagyobb
megpróbáltatás számára. Eközben pedig Diril a boszorkány még orra alá is
dörgöli: szeme láttára mászik rá szívéhez kedves férfiakra. Akárcsak az első könyvben,
szerelme Elijah iránt rendíthetetlen, és egyre jobban kezd emberibb lenni, mind
érzelmileg, mind gondolkodásilag.
" - […] És még valami! Nem kérdezted, de a lány…
A Sötét Angyal megtorpant.
- Bár nagyon szenved, még mindig szívéből szeret téged."
Elijaht
imádtam. Igaz sokkal kevesebb légtért kapott és tudom, hogy ez így volt
rendjén. Viszont amikor megjelent háromszor erősebb impulzus ért, mint az első
kötetben. Egyszerűen nem lehet betelni vele. Egyre jobban lehet látni és
észlelni mit is érez, egyre jobban kimutatja, a többiek pedig kezdenek rájönni.
A beszólásai egyre jobbak, a reakciói egyre viccesebbek és édesebbek, de persze
nem vetkőzte le magáról teljesen a tekintélyt parancsoló énjét (amit remélem
nem is fog) s így maradt férfi. Mint, ahogy az első kötetben úgy ebben is volt
és nem is egy, hanem kettő olyan pillanat, amikor annyira aranyos volt
számomra, hogy azokra kristály tisztán emlékszem. Az egyik pillanat az volt,
amikor pánikba esett és imádkozott Sophiel életéért, a másik pedig, amikor
kiöntötte a szívét, vallomást tett a lánynak, majd próbálta tudtára adni, hogy
annyira szereti, hogy még hátat is fordítana azoknak, akik Földre szálltak
miatta.
"Úgy tűnt, mintha csak aludnának az erdő titokzatos, öreg fáinak
hatalmas, zöld ágai alatt."
Gabriel
egy elragadó, vezető és harcos arkangyal, akit nehezen kap el az emberi
érzelmek rohama, és a szerelem is lassan üti fel a fejét a tudatában. Az
ellenség eltakarítása is gondolkodóba ejti. Megfontolt. A hite vezeti, a
barátai mellett kiáll és, ha oda vezet az út, akkor képes lenne még Sophiel
elől is kitérni, csak azért, hogy a lány boldog legyen. Eddig kétszer mentette
meg az életét a szívéhez kedves lány szerelme, Elijah és kezdi meglátni, hogy
milyen is a Sötét Angyal, bár még mindig félti a lányt, a férfi
temperamentumától és hangulatától. Jó volt és élveztem megtapasztalni, hogy
hogyan is éli át az emberi érzelmeket és, hogyan reagál rájuk, fogja fel őket.
" – Barátom, Gabriel virágnyelven azt tanácsolja neked, hogy légy
szerelmes, és akkor számodra is szebbé válik a világ."
" – Másnak hittelek! – nézett sötéten a szemébe a férfi. – Téged
legfeljebb megölni kívánlak!"
" - Meghaltam? – kérdezte tétován.
Elijah elnevette magát.
- Gondolod, hogy akkor én lennék az első, akit meglátnál?"
Joshua
volt a fény Sophielnek a könyv elején. Azokban az időkben, amikor az angyal
lány hite és kitartása megcsappant. Bár nem jut sok szerephez ebben a kötetben,
de amíg jelen van, Sophiel gondolatait a bánkódástól elcsavarja és teljes
figyelmét magára vonzza. Kapcsolatuk igen szoros és a lány szívén viseli, ha
történik valami a fiúval.
"De ő nem hagyta annyiban. Két kezébe vette a kezemet, és tiszta
erejéből húzott maga után.
- Gyere, induljunk!
- Nincs értelme – mondtam szomorúan.
- Ne hagyd így el magad, Sophiel!
- Nem küzdök többé a sorsom ellen.
- […] az életünk a döntéseink szerint változik. Felelős vagy azért, hogy
miként alakulnak a dolgaid, […]"
Bardo
belopta magát a szívembe, és Elijah után ő a második kedvencem. Még jobban
megmutatkozott a humora, amit imádtam. Látni, hogy Elijah jó barátja és még
Sophielt is elfogadja, mert látja, hogy milyen
hatással van a Sötét Angyalra. Igaz barátja és hasonló világszemléletet űz, mint Elijah. Ebben a kötetben még több szerep jutott neki, (aminek csak örültem) s szinte mindegyik megszólalása nevetésre készteti az embert.
hatással van a Sötét Angyalra. Igaz barátja és hasonló világszemléletet űz, mint Elijah. Ebben a kötetben még több szerep jutott neki, (aminek csak örültem) s szinte mindegyik megszólalása nevetésre készteti az embert.
" – Elijah, te szerelmes lettél – torpant meg Bardo és hahotázni
kezdett. – Ezt nem hiszem el!
- Fogd be, Bardo! Lóbáld inkább a
buzogányodat! – mordult rá zordan a Sötét Angyal, […]"
A
Mágus: Miután megismertem a történetét, más megvilágításba került a
szemem előtt. Megértem, hogy miért is olyan, amilyen. Testvérei gonoszak,
lekezelő stílusban bánnak vele, és egy enyhe, semmire sem méltó modort dobnak
felé, miközben kihasználják saját céljukra. Már néha sajnáltam is szegényt, és
vicces volt, hogy a gyerek testben, hogyan viselkedett.
Diril,
kikészített. Összetörte Sophiel lelkét és még rá is pakolt egy jó kupaccal.
Elijaht is egy ponton megtörte szerintem és még Gabriel felé is kacsingatott.
" - És milyen jól tette – kacsintott
rám. – Csodálatos volt. Azt mondta, hogy soha nem volt még olyan boldog
senkivel, mint velem."
Rashan
és Lanazir: A Mágus visszaemlékezéseiből megtudjuk, hogy Rashan
szerette a féltestvérét, és mikor 16 éves lett és meg kellett volna halnia
féltestvérének a titkát megtartva elengedte a fiút, mégis a jelenben valahogy
távol kerültek egymástól és nem éreztem azt az akkori szeretetet a féltestvér
iránt. Lanazir nem kapott sok figyelmet, csak úgy volt számomra és kész, majd
puff, viszlát drága, és fejed elszáll testedtől. Milyen gyorsan elpatkolt,
kinyitotta jobban a száját és elröpült.
Kedvenc
jelenet: Miután Sophiel jobban lett és Elijah elmondta, mit is
érez
Kedvenc
szereplő: Elijah, Joshua, Sophiel, Bardo és Gabriel
Mélyrepülés:
Helgöben, a tábortűz utáni éjszaka
Nem
szimpatikus személy: Diril
Eszternek még egyszer köszönöm, hogy
elküldte a könyveit és meglepetésként ért, amikor megláttam, hogy mind
dedikálva van <3 Ha fülem nem lett volna, mosolyom körbeszaladt volna a
fejemen :D
Utólag pedig osztálytársamnak, és segítőkezemnek, (kit kezdek baráttá fogadni :) ) Vanesszának, hogy a sablon, száraz "alkotásomat" helyrepofozta, plusz még Emesének is, (akit bár még nem láttam, de imádok) hogy ő is bíztatott :) <3
Ha
megtetszett a könyv, az első részéről való véleményemet itt olvashatod
Itt
rendelheted meg az:
1. kötetet
A 2.
kötet
Az írónő weboldala és Facebook oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése