2015. augusztus 12., szerda

A. O. Esther - Gombnyomásra 2



Mia és Russel a megalopolisz egy távoli szegletében, Talbot házában raboskodva a szökésüket tervezik, ám minden rezdülésüket a ház intelligens számítógépe, Veronica figyeli. Elég egy rossz lépés, és a csuklójukon villogó bilincsen keresztül megbüntetik őket. 
Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra… 
A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül. 
Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére. 
De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?

Kiadó: Decens Magazin Média
Megjelenés: 2014
Oldalszám: 494
Moly.hu:  96%
A véleményem

WOW!! Azta. Hűha.
Sokkal pergősebb volt, mint az első kötet. Mindenből többet kaptunk, pedig újabb kérdéseket vetett fel a történet, amire még nem kaptunk válaszokat.
Nem csalódtam a könyvben, és ez a kötet még feljebb is tolta a trilógiához tartott saját „mércémet”. A szereplők közül többen megleptek, mint például Stella, Liam kishúga. Komolyabb lett, de még is megtartotta bájos kisugárzását és végre a szerelem terén is célba ért az a bizonyos személy mellett (Huncutul mosolyog).
Észre se lehet venni, hogy halad a történet, mert eszünkbe se jut megállni, hogy „oké pihenünk, majd folytatom, ha lesz kedvem”, mert leköt, és ott motoszkál mindig valami. Ha nem is pont az a történet rész, akkor az előtte lévő fejezetekben felbukkant kérdések ugrálnak, hogy „Hé te, lehet, hogy a következő részben megkapod a választ, amire kíváncsi vagy!!!” és akkor persze, hogy folytatjuk az olvasást. Szó, mi szó, mindig van, ami viszi az olvasási szándékot.
S ez a kötet ép ezért tetszett. Mert ez az „olvasási szándék” hajtás (Remélem értitek, csak nem tudom, hogy is kellene pontosan kifejezni *fejem kaparom*) itt jobban felerősödik, és nem csak maga a történet miatt akarom folytatni, hanem a történetben lévő szereplők jövője, és a már említett kérdések felbukkanása miatt is.
Még az is nagyon tetszett ismét (mint az első kötetben), hogy nem fél az írónő a véres, sötét dolgokhoz nyúlni. Volt egy rész, ahol alig akartam elhinni, hogy szereplőnkkel mi is történik. (Ha valaki ebből le tudja venni, hogy mi is: Enyhén utalok, ha az erős ellenzés ellenére még is meg történik valami sötét rossz, maradandó dolog, amit már nem lehet visszacsinálni a férfi miatt) Sajnáltam nagyon, hogy min ment keresztül, s örültem, mikor megoldódott. Csak, ha a hitelességet nézzük egy picit tovább 2szenvedhetett” volna. (Közeli ismerősöm volt olyan helyzetben, ebből indulok ki.) Egyébként, nagyon tetszik, hogy ilyen események is történnek a könyvben, próbálkozik feldolgozni ilyen erős lelki sérelmet.
De ezt eltekintve, tökéletes szerintem a könyv. Ismét bölcs gondolatokat osztanak meg a szereplők velünk és az író nagyon ügyesen fonja bele a beszélgetésekbe az apró, de sokat segítő gondolatokat. Hoztam belőlük párat J


– Emily, a könny a lélek vére. Ha néha megengeded, hogy kicsorduljon, magával viszi a fájdalmadat érted? Nem szabad visszatartanod.


– Megpróbálom! – nyögte ki végül keserűen, mire Liam felcsattant.
– Ne próbáld! Ha csak próbálod, az azt jelenti, hogy lélekben már félig lemondtál arról, hogy sikerrel járj!



Talán a pokol mégiscsak létezik, csak nem a föld alatt, hanem idefent van



Szereplők
Liam az Liam. Megtartotta a saját erős személyiségét, de még is komolyodott, amitől még jobban megszerettem. Az egyik nagy tulajdonsága (ami, ha nem ilyen lenne, akkor nehezebben haladna a könyv szerintem.), hogy Miát nem zárja kalitkába. S ez nagyon tetszik.


– Hát jó… – dünnyögte Liam, majd a lóhoz fordult, és felemelte a mutatóujját. – Most már vegyél vissza az arcodból, jó? Attól, hogy a húgom befonta hajad, még nem vagy menő.
Stella, aranyos, mint mindig. Kezd felnőni és az előző kötethez képest látványosan fejlődött, bár még mindig tündéri kisugárzása van. Sokkal jobban megkedveltem, mivel már nem egy lány, hanem egy nő, aki ha baj van meg tesz mindent, amit csak tud.

 (Na itt folyt a könnyem. Őszintén honnan jönnek ilyen beszólások? :D )

Mia Egyre erősebb és talpraesettebb. Nagyon a szívemhez nőt, mivel egy magabiztos csak és még vakmerő is tud lenni. Amit a fejébe vesz, azt megvalósítja.
 
Russel IMÁDTAM!! Új álom pasi a láthatáron. Egy magabiztos férfi, aki érti, hogy mit csinál és igen, olyan mint a testvére. Ha a szeretteit fenyegetik mindent meg tesz, hogy megóvja őket. (Plusz pont részemről, hogy nagyon okos is. :D )

Dylan A szőrösszívű szoknyavadász megmutatta, hogy milyen is, amikor sebezhetővé válik egy lány miatt, de nem vesztette el a karakterét és nem vált papuccsá. (Amit nagyon méltányolok tőle is :D ) A humoát pedig még mindig imádom. :D


Stella tornacipője váratlanul beleakadt egy korhadt gyökérbe, és elbotlott, de Dylan nem engedte, hogy elessen. Az elvétett lépés nyomán újabb gödör tárult fel előttük, a korábbihoz hasonló, gyilkos karókkal megtűzdelve. A lány levegőért kapkodott az ijedtségtől, de Liam is megdermedt.
– Te Dylan – hümmögött Mason a félhomályban. – Mondd, ilyen szar úton hogy jön ki a nagyihoz az ügyelet?


Talbot Legszívesebben megfojtottam volna. Milyen „férfi”???

Dylan nagymamája Ria mama: Nagyon megkedveltem. Teljesen egy fiatalos nagymamával találkozhatunk, akinek fantasztikus humora van és nem fél kimondani dolgokat.


Minden könyvnek lelke van. Érzed, ahogy megközelíted őket. Izgatottan pusmognak, néha elhallgatnak, mások ujjongva hívnak, és megint mások kíváncsian lesnek. De az az egy, aki a tiéd, csak a tiéd, csendben figyel téged… látod a fényét? Látod, amint kiragyog a többi közül? Ő a tiéd, (…)

 (Nagy kedvencem lett ez az idézet ) (Gombi 3)

Emily: Mia testvérét is nagyon megszerettem remélem jó sorsa lesz. Kíváncsi vagyok rá.

Kedvenc jelenet: Húha… nehéz, de ha ennyire kell választani a vége. Végre kihoznak valakit Manipurából Miáék :D
Kedvenc szereplő: Russel (*Tapasikol*) Nagyon megszerettem, de mellette még Mia, Liam és Dylan is persze J
Mélyrepülés: Ami Sztellával történt Manipurába
Nem szimpatikus személy: Mia apja, mint mindig +Talbot 

5/5*

Az író Facebook oldala

A könyv megrendelési linkje 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése