Melissa Landers - Elidegenítve

Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

Kiadó: Maxim

Fordító:Marczali Ferenc

Megjelenés: 2014.

Oldalszám: 360

Moly:

Goodreads: 4,00

         Nem is tudom, hogy hogyan találkoztam a könyvvel, de amikor megláttam a borítóját, egyből beleszerettem, bár akkor még a fülszövetet se olvastam el. Reménykedtem benne, hogy magyarul is megjelenik, s meg is jelent – nagy örömömre a Maximnál, akiktől a legtöbb könyvem van és 100%-osan bízok bennük – bár azt hittem, hogy csak egy év múlva jön ki magyarul. Amint rendelhetővé vált meg is rendeltem, majd hozzá is kezdtem olvasni. Két nap alatt végeztem vele, s a következő kötetet akarom olvasni, bár még angolul se jelent meg.

A történet

         Történetünk napjainkban játszódik. Két évvel ezelőtt a L'eihrek felvették a kapcsolatot az emberekkel, azzal a szándékkal, hogy tanuljanak tőlünk, de szándékok mögött sokkal több áll, mint a tanulási lehetőség.

         Főhősnőnk, Cara egy talpraesett lány, mindenből a legjobb, tanulásból, érvelésből, feltűnő kinézete miatt pedig egyből felvonja magára a figyelmet. Minden rendben van körülötte, a szülei szeretik őt, testvérét és egymást is, barátai vannak és Eric a barátja is vele van. Minden rendben, addig a napig, amikor az igazgató az irodájába nem hívja és közli vele, őt választották a L'eihrek, ő hozzá szeretnék a csereprogramban résztvevők egyikét küldeni.

De mi is az a csereprogram? Vagy miért is jött létre? A csereprogram a földiek és a földönkívüliek között hozták létre és Amerika, Franciaország és Kína vesz részt, s céljuk, – legalábbis, amit az emberek tudnak – hogy tanuljanak, megismerjék egymást.

         A másik főhősünk Aelyx, aki ellenszenvesen érkezik a földre két másik L'eihrel. Lenézi és gyengének tekinti az embereket, s a könyvben megtudjuk tőle, hogy nem tetszik neki, hogy az emberek az érzelmeik miatt szaporodnak, s szerinte pont ez fogja őket elnyomni.

"- Hé! – mondta Cara és már nyúlt is a táskájáért. – Már mindenhol kerestem. Hol találtad…

         Mielőtt Cara befejezhette volna a mondatot, Aelyx félrehajította a hátizsákot, a karjába kapta a lányt, és fölemelte a földről.

- Áldott Anya – suttogta Cara fülébe, [...]"

"- Sajnálom, hogy megijedtél, de…

- Megijedtem? Azt hittem megőrülök!"

         Két főszereplőnk reakcióit imádtam, és annyira aranyos volt az, amikor Cara próbálta kitalálni, hogy Aelyx mit is tudna megenni a földi kosztok közül. Nagyon szerettem azokat a részeket is, amikor Aelyx bizonyos dolgok után próbált keresgélni, próbált tanulmányozni, amikről a bolygóján nem került szó, mint például a csókolózás téma. Aelyx kezdett élettel feltöltődni, aminek egyik megmutatkozása az volt, hogy Carat próbálta megvigasztalni, amikor Tori csúnya módon cserbenhagyta.

"- Végeztem ma némi kutatást.

- Miről?

- Arról, hogy hogyan lehet meggyógyítani egy összetört szívet. Többek között. – Aelyx felállt, és lesöpört egy képzeletbeli porszemet a farmerjáról. – Az egyik oldalon azt javasolták, hogy az ember vegyen részt valamilyen kozmetikai kezelésen. Viszont én sajnos nem fogom kifesteni a lábkörmeidet."

         A történetet váltott szemszögből ismerjük meg, ami nagyon jó, mivel így mind a kettő szereplőnk gondolatait és felfogását ismerhetjük meg. Nem egyből szeretnek egymásba, nem egy " meglátlak, majd két fejezet után már meghalnék érted" szerelmi vonal.  
A történet elején, a 3 L'eihr már tervez valamit, de csak a könyv végére derült ki, hogy mit is terveztek a földdel. A nyelvezetét imádtam, a történet szálai is remekek voltak, és aki figyelmesebben elolvassa a könyvet, rá jön, hogy a könyv bemutassa, hogyan is reagál az ember arra, ha olyan kerül a közelébe, ami új, más vagy tán idegen.

         A könyvben nagyon is jól mutatja be az írónő, hogy mi emberek, hogyan reagálunk arra, hogyha a környezetünkben valamilyen idegen dolog bukkan fel és kerül hozzánk. Egyből védelmi helyzetbe húzódunk és nem adunk esélyt se magunknak se a közelünkben lévő idegen dolognak, hogy megértsük vagy megértettség magukat velünk. Ha pedig az emberek között van nyitottabb és megpróbálja megérteni ő ellen is fordulunk. Ilyen dolgok a mindennapokban is lehetnek. Példaként hozom az egyik tapasztalatomat. Az iskolánkban van egy lány, aki nem néz rád, ha beszélsz hozzá( más felé áll a szeme). A többiek nem is kedvelik – bár nem az osztálytársam felettem van 2 osztállyal és ő gimis – megjegyzéseket tűznek rá a háta mögött, de én elégé nyitott vagyok felé, és őszintéén mondva észre se vettem, hogy furán lát/néz, de mikor felhívták rá a figyelmem utána se zavart. Közöltem is velük, s furán néztek rám. Nem közösítettek ki, de szemet szúrt számukra. Sosem gond, hogyha nyitottabb az ember, mert nyitottabb látáskörrel rendelkezik, ami mindig jó, ha van.

         A történet végén Cara és Aelyx a L'eihr bolygó felé tartanak, ahol Cara egy tanévig lesz egyedül. Igen egyedül nem lesz ott Aelyx, s ha meg szeretnéd tudni, hogy miért is, akkor olvasd el a könyvet. :)

         Az utolsó fejezetek alapján a következő kötet rengeteg lehetőség alapján épülhet fel, s lehet, hogy egy szerelmi háromszög is felépül, remélhetőleg a jobbik változatból.

         Egyetlen egy negatívuma van a könyvnek és az se a történetben bújik meg, hanem a helyesírásban. Eddig a Maxim kiadótól már ez a második könyv, hogy hibákat vélek találni. Ez előtt a Hihetetlenben olvastam olyan orbitális hibákat, hogy az hihetetlenek voltak.

Szereplők

Cara(vagy Carol, mivel sajnos volt mikor Cara helyett Carol név volt ott. Öt percembe telt, hogy rájöjjek, most hírtelen kiről is van szó) : Nagyon megszerettem és ő eddig az első szereplő, akit még barátnőmnek is elfogadnék, ha létezne. Okos, szép és talpraesett lány, a jéghegy tetején is elélne egyedül. Plusz pont, hogy blogot vezet.

Aelyx:Az elején annyira hideg, rideg és érzésektől távoli volt, olyan hatást keltett, mintha csak egy váz lenne, ami nincs megtöltve élettel, de nagyon szép jellemfejlődésen megy át. Mindenképpen ő vele is szívesen barátkoznék.

Eric(Vagy Erik,mivel olvastam már így is a könyvben a nevét): Nem tudom, és csak kis részeket kaptam a könyvben arról, hogy miért is szeretett bele még annó valamikor Cara. Nem szerettem meg még akkor sem, amikor a végén segített Aelyxnek és Caranak.

Tori:Ez nem barátnő. Nem lehet barátnőnek nevezni, azt a személyt, aki a legnagyobb szükségben ott hadja a barátját, majd az exével összeboronálódik.

Eileen és Bob: Cara szülei szerethetőek és nagyon aranyosak. Nem befásultak és Eileen-ben, hogy szeret olvasni. Ritkán találkozom olyan karakterrel, akinek élete részébe csempéződött a könyv fogalma valamilyen módon.

Troy: A könyv elején és végén bukkan fel Cara testvére és már alig várom, hogy megismerjem. Nagyon szimpatikus, vicces és aranyos.

Syrine: Ellenszenvesnek tűnik, de nem rossz, csak egyszerűen nem akarja az embereket megérteni. Olyan, mint az emberek, akik nem akarják megérteni az idegeneket, csak ő pont az ellenkezője. Ő ismeri és tanult az emberekről, csak nem akar tőlük semmit.

Eron: Nagyon megkedveltem és annyira szomorú lettem a történtek miatt, hogy az hihetetlen. Nagyon megkedveltem, igaz csak távolról. Nagyon aranyos volt.

Kedvenc jelenet: Amikor Bob az ajtót majd' rájuk dönti.

Kedvenc szereplő: Eron, Aelyx, Cara

Mélyrepülés: Eron…. miért kellett ennek megtörténnie?

Nem szimpatikus személy: Tori, Eric és az egész ELME

5/5*

Extra

Kik is vannak azon a gyönyörű borítón?

Mi lesz a folytatásban?

A kiegészítő novella közeledéséről

S a könyvhöz hasonlított sorozatról

       

Erre a könyvre rengetegen a borítója miatt figyeltek fel, idehaza és külföldön is, de ki az a vörös hajú lány és jóképű idegen? És most választ is kaptok rá, hogy kik is azok, akik e gyönyörű borítón elhelyezkednek. Maga az írónő válaszolt kérdésemre, mivel az interneten sehol se találtam választ rá.

A férfit Erik Klang-nak hívják a nőt pedig Hannah Caitriona-nak hívják.

Mind a ketten modellek, nem valami felkapottak, mivel igen kevés információt szereztem róluk. Igazából csak 1-2 infót.

Erik (twitterkiírásai és a google fordítója alapján plusz a videó amit találtam róla ) svéd származású modell, míg Hannah modellkedik és a DJ-k körében is forgolódik.

Twitter linkek: 

https://twitter.com/hannahcaitriona

https://twitter.com/erikklang

Mi lesz a folytatással? És a kiegészítő novelláról

 Mivel a folytatásról egy külön bejegyzést szeretnék, ahol a kiegészítő novella fülszövegét fordítom le, így az egy újabb bejegyzést érdemel meg.

A könyvhöz hasonlított sorozatról

A sorozatról nem hallottam, csak az után, hogy megmutattam barátnőmnek a könyvborítót, aki megemlítette, hogy van egy hasonló sorozat az AXN-en. Na hát persze, hogy utána kerestem, mivel nagyon tetszett a könyv, hát akkor kíváncsi is voltam a sorozatra, amit el kezdtem nézni. Kevesebb, mint egy hét alatt befejeztem a sorozatot és nagyon tetszett. Ramon-t imádtam, – nem csak a Matt Lanter kinézete miatt – bár Emery "néha" bolond volt. Kár, hogy elkaszálták, bár ilyen folytatással megértem. http://media-addict.hu/2014/05/27/star-crossed-unalomba-fulladt-volna-a-folytatas/  A befejezése nagyon jó sorozatot hozhatott volna létre. A The CW csatorna mindig is a kedvencem volt és lesz is.

Aki a sorozatot megszeretné nézni az, az indavideo.hu-n megtalálja (star crossed néven) feliratosan. Én feliratosan nézek sorozatokat, mivel 

1: fejleszti az angol kiejtések hallást

2: sokkal jobbak eredeti nyelven. A magyar szinkronok néha enyhén elcsúsznak a jó-rossz skálán a rossz felé.