A. O. Esther - Frigg rokkája 1.

Valaki vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.

A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…

Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.

A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…

Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…

Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?

Megjelent: 2015

Kiadó: Decens

Moly.hu: 93%

Oldalszám: 442 

 

Érezted már egy könyv után, hogy kérem a következőt, esetleg azt, hogy nem bírod ki a következő kötetig?  Na mikor az éjszaka  közepén befejeztem a Frigg rokkáját, így éreztem magam, egyszerűen majd ki ugrott a szívem annyira izgatott voltam, mert ilyen lezárást még nem kaptam az írónő könyveitől. S őszintén ez tetszett eddig a legjobban, több ok miatt is, de az egyik az a szerelmi szál! Most már én éreztem és vártam tűkönülve, hogy beismerjék egymásnak az érzéseiket, most nem az első pár fejezetben borulnak egymás karjába szerelmet vallva, hanem rengetek problémát átvágva és megoldva jutnak el oda, hogy megbíznak egymásban és komoly döntéseket hoznak, s ilyen szerelmi szálak tetszenek a legjobban! (Bárcsak több ilyenbe esnék bele). 

Még mielőtt belekezdenék a történetbe és a véleményem kimutatásába, szeretném megköszönni Eszternek, hogy ismét a könyvét olvashattam, ami már kinézete is gyönyörű! Ha pedig kinyitja az olvasó... hát elakadt a szavam az biztos! Egyre gyönyörűbb könyvek jelennek meg! Imádom, amikor belül az első, a legelső oldal is színes, vagy csak egyszerűen nem csupasz, s mikor tovább lapozva még szebb tárul elém. Egy nagyon szép régies hatású térkép bukkan fel, ami szerintem már kezdésnek nagyon jó hangulatot ad a könyvnek. Nem találkoztam még ilyennek egy könyvbe se még. S a kinézetétől eltekintve, a benne lévő versek is gyönyörűek!

Történet

Bele is csapok a történetbe, ami már magában nem kezdődik valami kellemesen, nagy veszteségen megy át a Sonja és Alex, amiből egyből kiderül, hogy igen szoros a kapcsolatuk testvérekhez képest. (Majd a történet során kiderül, hogy milyen okok játszottak még közre a kötelékük kapcsán). Alex, a báty pedig úgy dönt, hogy a legjobb lesz, ha Sonja hozzá költözik, míg feldolgozza a történteket, amit egy ember, Claire a barátnő nem vesz valami jól.  Ezután ugrunk kereken egy hónapot, pont Szent Iván napjára, amikorra bandánk, egy koncertet és jelmezbált hozott össze. Fordulópont, itt indul el kibontakozni a történetünk, mivel Einarr és Sonja első találkozása megtörténik, s egyből érezzük mi olvasók is, hogy meg van ott a kapocs, az a fura kapocs. Persze rajtuk kívül Alexnél a vihar beüt, ami oda vezet, hogy másnap Claire az öngyilkosság oldalára lép, amit Sonja megpróbál megakadályozni. Sikertelenül. S ITT kerülünk át 2024-ből 924-be, ahol Einarr világába csöppenünk idegenekként. Itt sem indulunk túl rózsásan, megtudjuk, hogy a Kószák, akik a világukba kerülnek, milyen életet kapnak és mi vár végül rájuk.( És, hogy pontosan miért is van rajtuk napkereszt) Sonja is így járna, de szerencséjére Einarr igen ismert, mivel családja nagy tekintélyű és (szerintem) félnek a hatalmaiktól ( na meg Einarrtól).

Miután párosunk végre megtalálja egymást, egyre jobban megismerjük a világukat és a szálak is bonyolódnak Sonja körül. Kicsi kora óta fura álmai voltak, és vannak is, amiből egyre többre kezd emlékezni, s a végén… na az számomra nagy csattanó volt! De komolyan! Nem akarok spoilerezni, mivel ezt vétek lenne lelőni, de ilyen szép és bravúros függővéget! Megeszem a nem létező kalapom, annyira izgulok a következő részért! 

Eközben Alex, poklok poklát éli át, a testvére elvesztésével, amit nem bír feldolgozni jó barátja pedig az alkohol lesz, amiből barátai ( és egyben zenekari tagjai) kisebb-nagyobb ügyességgel kihozzák. Én ezen részeknél megijedtem, hogy most akkor nem fognak találkozni? nem megy utána valamilyen módon? OH!!! Meg lett oldva, s egy nagy kő eset le a szívemről, amikor végre egy világban tudhattam őket (és barátaikat).

A két testvér szemszögén követhetjük végig, hogy hogyan kerülnek egymáshoz egyre közelebb, de jobban Sonja oldalán tehetünk betekintést a norvégokhoz, és a történetünkbe, aminek nagy szálmozgatója Einarr anyja, aki egy igazi hárpia, próbálja fiától távol tartani szerelmét, de nem nagyon sikerül neki. 

Mint már említettem Sonjának egyre furább álmai lesznek és Deja vu érzés is kezd ébredezni, ami nagyon megfogott! Itt, ott fellépő fura érzés, felvillanó képek, érzések, éjszakai fura álmok, s mikor ez az egész a végén összeált... na az adott egy olyan függővéget, ami miatt az olvasó allig bírja kivárni a következő kötetet.

A történeten kívül…

Elsőnek is kitérek a szereplőkre, akik ismét színesek és fantasztikusak voltak számomra. Mindegyikük olyan szereplő, aki bármikor kiugorhat a lapok közül, s él a történetben (sajnos sok olyan könyvet olvastam már, amiben csak úgy vannak a szereplők, de hála az égnek itt nem ilyenek).  Főszereplőink mellett még megkedveltem Einarr családját és barátait (anyja kivételével), és persze Sonja és Alex közeli barátait is, akik jóban, rosszban velük vannak. 

Einarr!

Eddig is remek férfi karaktert kaptunk az írótól, na de Ő! A kinézetéről, ha annyir mondok, hogy izmos, tetovált és egy talpraesett pasi, akkor szerintem sejteni lehet, hogy miért is lehet beleesni könnyedén. Számomra tökéletes. Egy olyan férfit kapunk, aki tökös és az eszét is használja, nem csak a szívét. Egy igazi pasi, aki nem vált papuccsá, de ki is fejezi, hogy bele van teljesen habarodva a szeretett nőbe, de nem veszi körbe az a bizonyos rózsaszín köd, amitől nem tudna látni, hanem igen is tud hidegvérrel gondolkodni. Számomra ő az eddigi nagy szerelmem könyves férfiak terén. (És a beszólási is nagyon aranyosak). 

– Babám, mégis, hogy kötődnél már érzelmileg egy csirkéhez?

– Hát, úgy, hogy ha hetekig én etetem, és látom, ahogy a csipeget, és az anyja után lépeget a fűben, utána hogy vágnám el a torkát? Nem verhetem át őket. (…)

– Akkor majd én megölöm a levágásra szánt jószágokat, rendben?

– Nem! Nem szeretném,ha bántatnád őket! (…) Komolyan kérlek, hogy ne bántsd az állatainkat!

– Jó. Ígérem nem nyúlok hozzájuk! El is nevezheted őket.

A szereplőkön kívül pedig még megjegyezném úgy magát az eseményleírásokat.  Fantasztikusak és egyben gyönyörűen vannak megfogalmazva (szerintem) a helyszínek kinézete, a szereplők érzéseik és azok, hogy hogyan is formálódnak a külső hatások miatt. Nem botlok minden nap ilyen könyvbe az biztos. 

Idézetek

Mint mindig, Eszter könyveimben számos nagyon szép idézetnek (és poénnak) megfelelő rész található, így hát, hozok nektek párat, ami számomra nagyon kedvesek és remélem, hogy meghozom a kedveteket a könyvhöz.

- Gondolj arra, hogy most újra szabad vagy, és elcsábíthatod a fél várost…

- Miért csak a felét?

Sonja felnevetett.

- Mert a másik fele már úgy is meg volt.

– Felnőttem? Húszévesen? Szerinted így néz ki egy normális felnőtt?

Alex elmosolyodott, és megcirógatta a lány dühös arcát.

– Hát, igen, szerintem határozottan úgy festesz, mint egy felnőtt nő. Normálisnak, mondjuk, nem mondanálak.

– Ezt is túl fogjuk élni! Kéz a kézben, vállvetve, együtt megyünk tovább, és bármit is hoz az élet, kibírjuk, mert együtt vagyunk! Csak erre gondolj! Mi, Sommerlandek kemények vagyunk, mint az acél, és sosem hagyjuk egymást cserben! Megértetted?

Mindannyian cipelünk fájó dolgokat, és mindenkinek a magáé tűnik a legnehezebbnek… Az élet már csak ilyen. De nézd a dolgok jó oldalát! Valami csoda folytán ugyanoda sodródtunk, így van kivel megbeszélni a kétségeinket és a félelmeinket.

A szép ruhák, a luxusutak és a pénz nem pótolják a valós emberi érzelmeket.

sten nagy rendező. Végül majd úgy alakul az égi szőttes, hogy minden szál pontosan a helyére kerüljön…

Elvenni mások életét…, ez számomra feldolgozhatatlan. Gyűlölöm az erőszakot, és megvetek mindenkit, aki a fizikai fölényével szerez hatalmat mások felett.

– Hát ti?

– Vettem Sonjának egy baltát.

Einarr elnevette magát.

– Le vagyok nyűgözve tőled, Halkon. De minek neki balta?

– Gondoltam, idővel majd megtanítod neki, hogyan használja.

– Nem tervezek ilyesmit.

– Pedig már egy kardot is vettem neki. Ott van a kocsin…

– Öcsi, azt kértem, szép dolgokat vegyetek. Tudod, ruhákat, gyöngyöket, ékszereket.

- Hát barátom lehet minden halál ilyen. Mert honnan tudod, hogy akik meghalnak valójában hová kerülnek? Lehet, hogy ugyanígy messzi világokba repülnek, és új életet nyernek.

Kedvenc jelenet: A vége felé Einarr elhatározása és bejelentése

Kedvenc szereplő: Einarr, Sonja, Alex, James és a banda többi tagja is, de Einarr apja és testvérei is.

Mélyrepülés: Brenna, Einarr anyjának tettei.

5/5*

Az író Facebook oldala

Megtetszett a könyv? Itt elérhető 

Könyveső, avagy ígéretes könyvek a jövőben #1

  

Sziasztok :) Mivel az utóbbi időben igen nagy a zsongás a kiadóknál, s egyre több könyv bukkan fel, így hát úgy döntöttem, hogy egy nagy nagy csokorba foglalom, hogy számomra milyen ígéretes könyvek bukkantak fel, és ha tehetném mely könyvekért rohannék egyből a könyvesboltba megvenni. A képekre kattintva elolvashatjátok, hogy miről is szólnak. 

Maxim

Ami biztos, hogy a polcomra kerül az az Elválasztva és a Mi lenne ha...

Könyvmolyképző

+

http://moly.hu/konyvek/becca-fitzpatrick-black-ice-tukorjeg

(A KMK-t megkérdeztem és meg fog jelenni, már le is van fordítva, igaz most nincs kint az oldalukon[de kint volt])

Celeste lesz az első könyv, amit a KMK-tól szeretnék majd :)

Gabó

Ti melyik könyveket várjátok? Esetleg ezek közül melyikekre vagytok kíváncsiak?

A. O. Esther - Gombnyomásra 3

Miután a vadászok megtisztították a mutánsoktól a körzetet, a Hobbs-birtok lakói többnapos ünneplésbe kezdenek. Dylan és Stella szerelme is végre kibontakozhatna, ám az ördög nem alszik…

Kommandósok csapnak le közéjük, és elrabolják Stellát, hogy visszavigyék annak, aki „jogos” igényt tart rá… Miközben a csapat a megmentésére siet, a missziójukról sem feledkezhetnek meg, ami Manipura megváltása a zsarnokoktól. Arra viszont senki nem számít, hogy a mutánsok a csillogó városra is rárontanak. Iszonyú vérontás kezdődik, a katonaság tehetetlen…

A Hobbs-birtokot eközben pusztító erejű terrorista-támadás éri. Liam és Mia fogságba esnek, és ketrecharcosként kénytelenek küzdeni az életükért. A lány egy régi ismerősével is szembekerül, aki most a halálát kívánja. Fullánk, az egykori ellenálló megvásárolja és magával viszi a halálán lévő Miát, mert azt reméli, vele zsarolhatja majd gyűlölt ellenségét, Talbotot.

Russel és Kristen nem kevés kaland árán a felhőkarcolók felett átívelő, égi zarándokútra érkeznek, hogy megkeressék a viking rúnakövet, amely az egyetlen esély az odalent tomboló mutánsok ellen.

Vajon képesek-e megfékezni hőseink a vérengzést és a terroristák támadásait? Képesek-e leverni a gyűlöletes manipurai önkényuralmat? És ha igen, képesek lesznek-e még valaha emberségre, szerelemre ennyi lélekölő harc és iszonyat után?

Kiadó: Decens Magazin Média

Megjelenés: 2015

Oldalszám: 604

Moly.hu:  97%

A véleményem

Kavarognak az érzéseim, de jobban szomorú vagyok, mert vége lett a trilógiának. Imádtam minden egyes szavát a könyvnek és őszintén ez tetszett a legjobban :D A poénok és a beszólások valami eszméletlen jók voltak :D Imádom a szereplők humorát és azt, hogy a legrosszabb helyzetben is próbálnak feszültséget oldani, hogy az előttük álló feladatokat így könnyebben megtudják oldani.

– A rohadt életbe – sziszegett Russel. – Mi a fasz volt ez?– Veszettség elleni vakcina– Minek?Dylan elnevette magát.– Szerinted? Így sincs sok eszetek… Mi lesz, ha még meg is vesztek? 

Olyan dolgokon mentek keresztül, amiknek a felén én már rég visszavonultam volna az biztos. A lányok elképesztően erősek voltak. Ki mászott volna hegyet egy szép vállsérülés után? (Én inkább valami alternatív módot kerestem volna xd) És amiken át mentek Stelláék... Jézusom!!! Már tényleg én kértem, hogy ne szenvedjenek ennyit (Pedig még a kedvenc szereplőmnek is kívánom néha (bármilyen könyv is az), hogy „csak egy picit szenvedj naaaa”. Tartsatok bolondnak de, hogy én nekem kell, hogy ne csak a nap süssön a hasukra az fix :D ).

És hát persze a szerelmi szálak, amikből nem volt hiány! Nehéz úgy beszélni róla, hogy ne legyen spoileres, de a lényeg, hogy mindenki rátalált (vagy rá fog khm... Ria mama új kiszemeltje :D) az igazira, a nagy Ő-re, vagy a várva várt nőre. Legjobban Mason életének a változásán néztem nagyot. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ekkora fordulatot vesz majd az élete és, hogy mekkora felelősség fog a kezébe kerülni. Mellette persze a többiek szerelmi kapcsolata is meglepett, mivel történtek dolgok főleg a vége felé :D Hátast dobtam, ami Miával és Liam-mel történt (pozitív dolog) és csak vigyorogtam, mint a vadalma. Stella s Dylan kapcsolatából most sokkal többet tudtunk meg és mellettük én még nagyon szívesen olvastam volna még Russel és Kristen közötti közeledésről is, mivel egyszerűen imádtam, ahogy civakodtak! A szerelmi kapcsolatukat nagyon megszerettem, mivel nem hasonlítottak a többiekére. Kristen egy makacs nő, aki pont az ilyen tűzrőlpattant karakterével nyert meg, s emiatt került a lányok közül ő a legközelebb hozzám (bár a többiek se vannak messze).

Legjobban még is azért szerettem a könyvet, mivel nem nyugodtam meg, hogy „ah most már minden megoldódik”, mivel NEM! Még a vége felé is kattogott az agyam, hogy Ez a befejező kötet, de mikor fog megoldódni minden??? s már csak az utolsó 3 fejezet körül kezdtem érezni, hogy egyenesbe kezdtünk érni. S ez elszomorított. Kevés könyv tud tényleg érzelmileg rám hatni úgy, hogy könnyeim eresszem el, de ez megtette. Volt mikor tiszta ideg voltam, hogy történjem már valami, s volt mikor teljes szomorúságba estem. Persze volt, mikor csak tátott szájjal néztem, hogy OMG jesszus, de aranyos és persze a meglepettség is leesett állakat okozott J

A történet

Mint, már említettem a meglepetésekből nincs hiány. Ilyen például Amanda, akit az előző kötetben Liam magára hagyott, s egyszerűen megutáltam. Már mind Amandát. Ilyen gerinctelen nőt még nem hordott a világ. Vagy lehet, csak más könyvben. Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy egy kis… áh!!! Nem akarok spoilerezni így a mérgemet is próbálom nem leírni, de figyeld meg, ha elolvasod a könyvet, rá fogsz jönni, hogy milyen is lett!

– Mason? – kiabált eztán Liam a sor végén csüngő szőke vadásznak. – Nagyon csendben vagy! Minden oké?– Hát, kezd elegem lenni ebből a szutyok lépcsőből, de ezt leszámítva minden oké. Meditálok.(Leszakadt alattuk a lépcső, ő pedig… lóg a semmibe)

A történet során a mutánsokkal is többet foglalkozunk, így a kipusztításuk felé vesszük az irányt, de végére sajnos sokan életüket vesztik a civilek közül, ami nagyon szomorú, mivel olyanok isszák meg a levét, akik védtelenek és semmi rosszat nem tettek. Kiirtásuk során pedig megmutatkozott, hogy Manipura mennyire elbízta magát és hitt abban, hogy rájuk nem fog lecsapni a bukás.

A szerelem egy fos. Csak meggyötri az embert. Szexelni kell, örülni a jónak, és kész. Tovább kell lépni, új örömöt keresni.

S régi „ismerősök” is felbukkannak  mint például Talbot és Graham (s miattuk, ha más könyvben, sorozatban meglátom, ezeket a neveket kiráz a hideg, ami vicces nekem  ), s így még karakter szenvedésének nem örültem. Lehet, hogy nem vagyok százas, de boldog lettem, amikor… nem, haha nem adom meg a nagy spoilert. Inkább olvasd el, úgy sokkal élvezetesebb lesz.  Persze új emberek is megjelennek, az egyik ilyen Fullánk, akit az első pillanattól kezdve bírtam, bár azt hittem én is, hogy Miát bántani fogja, de végül koppant az állam és teljesen más felé fordult a kocka.

Mindig azt hittem, acélból vagyok – mormogta Fullánk, és megdörzsölte a jócskán kiserkent, szőke szakállát. – Erre idejön egy kicsi lány, és olyanokat mond, hogy majd belepusztulok.

Miközben Liam és barátai a mutánsok irtását végzik, addig Russel kutat az után, hogy hogyan is lehetne az irányítókat leleplezni, és az emberek szemét felnyitni. El is indul egy úton, aminek a vége  a zarándokútra vezeti őket. A csapat fő célja, hogy a különleges labradoritot megtalálják, amit felhasználnak Russel tervébe, hogy végül megváltoztassák a világukat. Ennek kapcsán megjegyzem, nagyon tetszett, hogy nem lehetett előre látni, hogyan is fog az egész megoldódni, hol fogják a megfelelő követ megtalálni.

– Nem jöttél ebédelni! Már mindenhol kerestünk! Hol voltál? – kérdezte Russel.– Hát, többnyire itt – vonta meg a vállát Mason. – De azért jegyzeteltem neked, tessék! – nyújtotta felé a noteszét.Russel elvigyorodott.– Történészeket is meghazudtoló jellemzések. „Aszott fejű, orr nélküli troll, bronz fejdísszel” – olvasta fel hangosan. – „Elfeketedett zombi meglékelt koponyával, pecséthengerrel”. Hát, látom, keményen dolgoztál…

Persze ezek mellett még más is történtek, mint például Ria mama és Mia közti kisebb párbeszédek, amiben kiderül, hogy Mia egy Álomjáró. Ezzel kapcsolatban szomorú lettem mivel nem kaptunk valami sokat. Engem nagyon érdekelt volna, hogy ez honnan jött, miért van, mekkora hatása van esetlek a nagy változások után is az marad-e a két hölgy. Emellett még Emmát, Russel számítógépét hiányoltam. Nem volt szerepe (emlékezetem szerint fel se tűnt), s ez kár, mivel én nagyon megkedveltem.

Összefoglalva IMÁDTAM a könyvet, és igaz Happy End-el zárult, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy szereplőink mondjuk 10 év múlva hol vannak és mit csinálnak. (Egy khm… enyhe utalás, hogy egy kiegészítő novella/kötet mellé tervbe esetleg??? *boci szemek* *szúr a kíváncsiság* *kéééérlek :D*)

Kedvenc jelenet: Az utolsó fejezet J

Kedvenc szereplő: Öh… mindenki? Russel, Kristen, Mia, Liam, Mason, Ria mama, Dylan, Stella, Fullánk

Mélyrepülés: Amanda. Úgy magában az egész személy.

Nem szimpatikus személy: Amanda, Graham, Talbot

Abban a pillanatban, amikor elutasítasz minden segítséget, szabad vagy.

Mindenki azt kapja, ami jár neki. Mind bevállaltuk, amiért megszülettünk.

Az álmok pedig, ha ennyire makacsan hisznek bennük, valóra válnak.Attól nem dobod sutba az elveidet, ha észreveszed a rossz dolgokban is a jót.

5/5*

Az író Facebook oldala

 https://www.facebook.com/pages/A-O-Esther/436472609734176?fref=ts

A könyv megrendelési linkje

http://www.aoesther.com/katalogus/mutat/3/