A. O. Esther - Frigg rokkája 1.

Valaki vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.

A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…

Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.

A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…

Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…

Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?

Megjelent: 2015

Kiadó: Decens

Moly.hu: 93%

Oldalszám: 442 

 

Érezted már egy könyv után, hogy kérem a következőt, esetleg azt, hogy nem bírod ki a következő kötetig?  Na mikor az éjszaka  közepén befejeztem a Frigg rokkáját, így éreztem magam, egyszerűen majd ki ugrott a szívem annyira izgatott voltam, mert ilyen lezárást még nem kaptam az írónő könyveitől. S őszintén ez tetszett eddig a legjobban, több ok miatt is, de az egyik az a szerelmi szál! Most már én éreztem és vártam tűkönülve, hogy beismerjék egymásnak az érzéseiket, most nem az első pár fejezetben borulnak egymás karjába szerelmet vallva, hanem rengetek problémát átvágva és megoldva jutnak el oda, hogy megbíznak egymásban és komoly döntéseket hoznak, s ilyen szerelmi szálak tetszenek a legjobban! (Bárcsak több ilyenbe esnék bele). 

Még mielőtt belekezdenék a történetbe és a véleményem kimutatásába, szeretném megköszönni Eszternek, hogy ismét a könyvét olvashattam, ami már kinézete is gyönyörű! Ha pedig kinyitja az olvasó... hát elakadt a szavam az biztos! Egyre gyönyörűbb könyvek jelennek meg! Imádom, amikor belül az első, a legelső oldal is színes, vagy csak egyszerűen nem csupasz, s mikor tovább lapozva még szebb tárul elém. Egy nagyon szép régies hatású térkép bukkan fel, ami szerintem már kezdésnek nagyon jó hangulatot ad a könyvnek. Nem találkoztam még ilyennek egy könyvbe se még. S a kinézetétől eltekintve, a benne lévő versek is gyönyörűek!

Történet

Bele is csapok a történetbe, ami már magában nem kezdődik valami kellemesen, nagy veszteségen megy át a Sonja és Alex, amiből egyből kiderül, hogy igen szoros a kapcsolatuk testvérekhez képest. (Majd a történet során kiderül, hogy milyen okok játszottak még közre a kötelékük kapcsán). Alex, a báty pedig úgy dönt, hogy a legjobb lesz, ha Sonja hozzá költözik, míg feldolgozza a történteket, amit egy ember, Claire a barátnő nem vesz valami jól.  Ezután ugrunk kereken egy hónapot, pont Szent Iván napjára, amikorra bandánk, egy koncertet és jelmezbált hozott össze. Fordulópont, itt indul el kibontakozni a történetünk, mivel Einarr és Sonja első találkozása megtörténik, s egyből érezzük mi olvasók is, hogy meg van ott a kapocs, az a fura kapocs. Persze rajtuk kívül Alexnél a vihar beüt, ami oda vezet, hogy másnap Claire az öngyilkosság oldalára lép, amit Sonja megpróbál megakadályozni. Sikertelenül. S ITT kerülünk át 2024-ből 924-be, ahol Einarr világába csöppenünk idegenekként. Itt sem indulunk túl rózsásan, megtudjuk, hogy a Kószák, akik a világukba kerülnek, milyen életet kapnak és mi vár végül rájuk.( És, hogy pontosan miért is van rajtuk napkereszt) Sonja is így járna, de szerencséjére Einarr igen ismert, mivel családja nagy tekintélyű és (szerintem) félnek a hatalmaiktól ( na meg Einarrtól).

Miután párosunk végre megtalálja egymást, egyre jobban megismerjük a világukat és a szálak is bonyolódnak Sonja körül. Kicsi kora óta fura álmai voltak, és vannak is, amiből egyre többre kezd emlékezni, s a végén… na az számomra nagy csattanó volt! De komolyan! Nem akarok spoilerezni, mivel ezt vétek lenne lelőni, de ilyen szép és bravúros függővéget! Megeszem a nem létező kalapom, annyira izgulok a következő részért! 

Eközben Alex, poklok poklát éli át, a testvére elvesztésével, amit nem bír feldolgozni jó barátja pedig az alkohol lesz, amiből barátai ( és egyben zenekari tagjai) kisebb-nagyobb ügyességgel kihozzák. Én ezen részeknél megijedtem, hogy most akkor nem fognak találkozni? nem megy utána valamilyen módon? OH!!! Meg lett oldva, s egy nagy kő eset le a szívemről, amikor végre egy világban tudhattam őket (és barátaikat).

A két testvér szemszögén követhetjük végig, hogy hogyan kerülnek egymáshoz egyre közelebb, de jobban Sonja oldalán tehetünk betekintést a norvégokhoz, és a történetünkbe, aminek nagy szálmozgatója Einarr anyja, aki egy igazi hárpia, próbálja fiától távol tartani szerelmét, de nem nagyon sikerül neki. 

Mint már említettem Sonjának egyre furább álmai lesznek és Deja vu érzés is kezd ébredezni, ami nagyon megfogott! Itt, ott fellépő fura érzés, felvillanó képek, érzések, éjszakai fura álmok, s mikor ez az egész a végén összeált... na az adott egy olyan függővéget, ami miatt az olvasó allig bírja kivárni a következő kötetet.

A történeten kívül…

Elsőnek is kitérek a szereplőkre, akik ismét színesek és fantasztikusak voltak számomra. Mindegyikük olyan szereplő, aki bármikor kiugorhat a lapok közül, s él a történetben (sajnos sok olyan könyvet olvastam már, amiben csak úgy vannak a szereplők, de hála az égnek itt nem ilyenek).  Főszereplőink mellett még megkedveltem Einarr családját és barátait (anyja kivételével), és persze Sonja és Alex közeli barátait is, akik jóban, rosszban velük vannak. 

Einarr!

Eddig is remek férfi karaktert kaptunk az írótól, na de Ő! A kinézetéről, ha annyir mondok, hogy izmos, tetovált és egy talpraesett pasi, akkor szerintem sejteni lehet, hogy miért is lehet beleesni könnyedén. Számomra tökéletes. Egy olyan férfit kapunk, aki tökös és az eszét is használja, nem csak a szívét. Egy igazi pasi, aki nem vált papuccsá, de ki is fejezi, hogy bele van teljesen habarodva a szeretett nőbe, de nem veszi körbe az a bizonyos rózsaszín köd, amitől nem tudna látni, hanem igen is tud hidegvérrel gondolkodni. Számomra ő az eddigi nagy szerelmem könyves férfiak terén. (És a beszólási is nagyon aranyosak). 

– Babám, mégis, hogy kötődnél már érzelmileg egy csirkéhez?

– Hát, úgy, hogy ha hetekig én etetem, és látom, ahogy a csipeget, és az anyja után lépeget a fűben, utána hogy vágnám el a torkát? Nem verhetem át őket. (…)

– Akkor majd én megölöm a levágásra szánt jószágokat, rendben?

– Nem! Nem szeretném,ha bántatnád őket! (…) Komolyan kérlek, hogy ne bántsd az állatainkat!

– Jó. Ígérem nem nyúlok hozzájuk! El is nevezheted őket.

A szereplőkön kívül pedig még megjegyezném úgy magát az eseményleírásokat.  Fantasztikusak és egyben gyönyörűen vannak megfogalmazva (szerintem) a helyszínek kinézete, a szereplők érzéseik és azok, hogy hogyan is formálódnak a külső hatások miatt. Nem botlok minden nap ilyen könyvbe az biztos. 

Idézetek

Mint mindig, Eszter könyveimben számos nagyon szép idézetnek (és poénnak) megfelelő rész található, így hát, hozok nektek párat, ami számomra nagyon kedvesek és remélem, hogy meghozom a kedveteket a könyvhöz.

- Gondolj arra, hogy most újra szabad vagy, és elcsábíthatod a fél várost…

- Miért csak a felét?

Sonja felnevetett.

- Mert a másik fele már úgy is meg volt.

– Felnőttem? Húszévesen? Szerinted így néz ki egy normális felnőtt?

Alex elmosolyodott, és megcirógatta a lány dühös arcát.

– Hát, igen, szerintem határozottan úgy festesz, mint egy felnőtt nő. Normálisnak, mondjuk, nem mondanálak.

– Ezt is túl fogjuk élni! Kéz a kézben, vállvetve, együtt megyünk tovább, és bármit is hoz az élet, kibírjuk, mert együtt vagyunk! Csak erre gondolj! Mi, Sommerlandek kemények vagyunk, mint az acél, és sosem hagyjuk egymást cserben! Megértetted?

Mindannyian cipelünk fájó dolgokat, és mindenkinek a magáé tűnik a legnehezebbnek… Az élet már csak ilyen. De nézd a dolgok jó oldalát! Valami csoda folytán ugyanoda sodródtunk, így van kivel megbeszélni a kétségeinket és a félelmeinket.

A szép ruhák, a luxusutak és a pénz nem pótolják a valós emberi érzelmeket.

sten nagy rendező. Végül majd úgy alakul az égi szőttes, hogy minden szál pontosan a helyére kerüljön…

Elvenni mások életét…, ez számomra feldolgozhatatlan. Gyűlölöm az erőszakot, és megvetek mindenkit, aki a fizikai fölényével szerez hatalmat mások felett.

– Hát ti?

– Vettem Sonjának egy baltát.

Einarr elnevette magát.

– Le vagyok nyűgözve tőled, Halkon. De minek neki balta?

– Gondoltam, idővel majd megtanítod neki, hogyan használja.

– Nem tervezek ilyesmit.

– Pedig már egy kardot is vettem neki. Ott van a kocsin…

– Öcsi, azt kértem, szép dolgokat vegyetek. Tudod, ruhákat, gyöngyöket, ékszereket.

- Hát barátom lehet minden halál ilyen. Mert honnan tudod, hogy akik meghalnak valójában hová kerülnek? Lehet, hogy ugyanígy messzi világokba repülnek, és új életet nyernek.

Kedvenc jelenet: A vége felé Einarr elhatározása és bejelentése

Kedvenc szereplő: Einarr, Sonja, Alex, James és a banda többi tagja is, de Einarr apja és testvérei is.

Mélyrepülés: Brenna, Einarr anyjának tettei.

5/5*

Az író Facebook oldala

Megtetszett a könyv? Itt elérhető