Miután a vadászok
megtisztították a mutánsoktól a körzetet, a Hobbs-birtok lakói többnapos
ünneplésbe kezdenek. Dylan és Stella szerelme is végre kibontakozhatna, ám az
ördög nem alszik…
Kommandósok csapnak le
közéjük, és elrabolják Stellát, hogy visszavigyék annak, aki „jogos” igényt
tart rá… Miközben a csapat a megmentésére siet, a missziójukról sem
feledkezhetnek meg, ami Manipura megváltása a zsarnokoktól. Arra viszont senki
nem számít, hogy a mutánsok a csillogó városra is rárontanak. Iszonyú vérontás
kezdődik, a katonaság tehetetlen…
A Hobbs-birtokot
eközben pusztító erejű terrorista-támadás éri. Liam és Mia fogságba esnek, és
ketrecharcosként kénytelenek küzdeni az életükért. A lány egy régi ismerősével
is szembekerül, aki most a halálát kívánja. Fullánk, az egykori ellenálló
megvásárolja és magával viszi a halálán lévő Miát, mert azt reméli, vele
zsarolhatja majd gyűlölt ellenségét, Talbotot.
Russel és Kristen nem
kevés kaland árán a felhőkarcolók felett átívelő, égi zarándokútra érkeznek,
hogy megkeressék a viking rúnakövet, amely az egyetlen esély az odalent tomboló
mutánsok ellen.
Vajon képesek-e
megfékezni hőseink a vérengzést és a terroristák támadásait? Képesek-e leverni
a gyűlöletes manipurai önkényuralmat? És ha igen, képesek lesznek-e még valaha
emberségre, szerelemre ennyi lélekölő harc és iszonyat után?
Kiadó: Decens Magazin Média
Megjelenés: 2015
Oldalszám: 604
Moly.hu: 97%
A véleményem
Kavarognak az érzéseim,
de jobban szomorú vagyok, mert vége lett a trilógiának. Imádtam minden egyes
szavát a könyvnek és őszintén ez tetszett a legjobban :D A poénok és a
beszólások valami eszméletlen jók voltak :D Imádom a szereplők humorát és azt,
hogy a legrosszabb helyzetben is próbálnak feszültséget oldani, hogy az előttük
álló feladatokat így könnyebben megtudják oldani. – A rohadt életbe – sziszegett Russel. – Mi a fasz volt ez?– Veszettség elleni vakcina– Minek?Dylan elnevette magát.– Szerinted? Így sincs sok eszetek… Mi lesz, ha még meg is vesztek?
Olyan dolgokon mentek
keresztül, amiknek a felén én már rég visszavonultam volna az biztos. A lányok
elképesztően erősek voltak. Ki mászott volna hegyet egy szép vállsérülés után?
(Én inkább valami alternatív módot kerestem volna xd) És amiken át mentek
Stelláék... Jézusom!!! Már tényleg én kértem, hogy ne szenvedjenek ennyit
(Pedig még a kedvenc szereplőmnek is kívánom néha (bármilyen könyv is az), hogy
„csak egy picit szenvedj naaaa”. Tartsatok bolondnak de, hogy én nekem kell,
hogy ne csak a nap süssön a hasukra az fix :D ).
Legjobban még is azért
szerettem a könyvet, mivel nem nyugodtam meg, hogy „ah most már minden
megoldódik”, mivel NEM! Még a vége felé is kattogott az agyam, hogy Ez a befejező kötet, de mikor fog megoldódni
minden??? s már csak az utolsó 3 fejezet körül kezdtem érezni, hogy
egyenesbe kezdtünk érni. S ez elszomorított. Kevés könyv tud tényleg érzelmileg
rám hatni úgy, hogy könnyeim eresszem el, de ez megtette. Volt mikor tiszta
ideg voltam, hogy történjem már valami, s volt mikor teljes szomorúságba estem.
Persze volt, mikor csak tátott szájjal néztem, hogy OMG jesszus, de aranyos és
persze a meglepettség is leesett állakat okozott J
A történet
Mint, már említettem a
meglepetésekből nincs hiány. Ilyen például Amanda, akit az előző kötetben Liam
magára hagyott, s egyszerűen megutáltam. Már mind Amandát. Ilyen gerinctelen
nőt még nem hordott a világ. Vagy lehet, csak más könyvben. Na de nem is ez a
lényeg, hanem hogy egy kis… áh!!! Nem akarok spoilerezni így a mérgemet is próbálom
nem leírni, de figyeld meg, ha elolvasod a könyvet, rá fogsz jönni, hogy milyen
is lett!
– Mason? – kiabált eztán Liam a sor végén csüngő szőke vadásznak. – Nagyon csendben vagy! Minden oké?– Hát, kezd elegem lenni ebből a szutyok lépcsőből, de ezt leszámítva minden oké. Meditálok.(Leszakadt alattuk a lépcső, ő pedig… lóg a semmibe)
A történet során a
mutánsokkal is többet foglalkozunk, így a kipusztításuk felé vesszük az irányt,
de végére sajnos sokan életüket vesztik a civilek közül, ami nagyon szomorú,
mivel olyanok isszák meg a levét, akik védtelenek és semmi rosszat nem tettek. Kiirtásuk
során pedig megmutatkozott, hogy Manipura mennyire elbízta magát és hitt abban,
hogy rájuk nem fog lecsapni a bukás.
A szerelem egy fos. Csak meggyötri az embert. Szexelni kell, örülni a jónak, és kész. Tovább kell lépni, új örömöt keresni.
S régi „ismerősök” is felbukkannak mint például Talbot és Graham (s miattuk, ha
más könyvben, sorozatban meglátom, ezeket a neveket kiráz a hideg, ami vicces
nekem ), s így még karakter szenvedésének nem örültem. Lehet, hogy nem vagyok százas,
de boldog lettem, amikor… nem, haha nem adom meg a nagy spoilert. Inkább olvasd
el, úgy sokkal élvezetesebb lesz. Persze
új emberek is megjelennek, az egyik ilyen Fullánk, akit az első pillanattól
kezdve bírtam, bár azt hittem én is, hogy Miát bántani fogja, de végül koppant
az állam és teljesen más felé fordult a kocka.
Mindig azt hittem, acélból vagyok – mormogta Fullánk, és megdörzsölte a jócskán kiserkent, szőke szakállát. – Erre idejön egy kicsi lány, és olyanokat mond, hogy majd belepusztulok.
Miközben Liam és
barátai a mutánsok irtását végzik, addig Russel kutat az után, hogy hogyan is
lehetne az irányítókat leleplezni, és az emberek szemét felnyitni. El is indul
egy úton, aminek a vége a zarándokútra
vezeti őket. A csapat fő célja, hogy a különleges labradoritot megtalálják,
amit felhasználnak Russel tervébe, hogy végül megváltoztassák a világukat.
Ennek kapcsán megjegyzem, nagyon tetszett, hogy nem lehetett előre látni,
hogyan is fog az egész megoldódni, hol fogják a megfelelő követ megtalálni. – Nem jöttél ebédelni! Már mindenhol kerestünk! Hol voltál? – kérdezte Russel.– Hát, többnyire itt – vonta meg a vállát Mason. – De azért jegyzeteltem neked, tessék! – nyújtotta felé a noteszét.Russel elvigyorodott.– Történészeket is meghazudtoló jellemzések. „Aszott fejű, orr nélküli troll, bronz fejdísszel” – olvasta fel hangosan. – „Elfeketedett zombi meglékelt koponyával, pecséthengerrel”. Hát, látom, keményen dolgoztál…
Persze ezek mellett még
más is történtek, mint például Ria mama és Mia közti kisebb párbeszédek, amiben
kiderül, hogy Mia egy Álomjáró. Ezzel kapcsolatban szomorú lettem mivel nem
kaptunk valami sokat. Engem nagyon érdekelt volna, hogy ez honnan jött, miért
van, mekkora hatása van esetlek a nagy változások után is az marad-e a két
hölgy. Emellett még Emmát, Russel számítógépét hiányoltam. Nem volt szerepe (emlékezetem
szerint fel se tűnt), s ez kár, mivel én nagyon megkedveltem.
Összefoglalva IMÁDTAM a
könyvet, és igaz Happy End-el zárult, de nagyon kíváncsi vagyok,
hogy szereplőink mondjuk 10 év múlva hol vannak és mit csinálnak. (Egy khm…
enyhe utalás, hogy egy kiegészítő novella/kötet mellé tervbe esetleg??? *boci
szemek* *szúr a kíváncsiság* *kéééérlek :D*)
Kedvenc jelenet:
Az utolsó fejezet J
Kedvenc szereplő: Öh…
mindenki? Russel, Kristen, Mia, Liam, Mason, Ria mama, Dylan, Stella, Fullánk
Mélyrepülés: Amanda.
Úgy magában az egész személy.
Nem szimpatikus
személy: Amanda, Graham, Talbot
Abban a pillanatban, amikor elutasítasz minden segítséget, szabad vagy.
Mindenki azt kapja, ami jár neki. Mind bevállaltuk, amiért megszülettünk.
Az álmok pedig, ha ennyire makacsan hisznek bennük, valóra válnak.Attól nem dobod sutba az elveidet, ha észreveszed a rossz dolgokban is a jót.
5/5*
Az író Facebook oldala
A könyv megrendelési
linkje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése