Hőseink a már felnőtt Joshua városának vendégei, ám nincs idő az ünneplésre, mert az Életfa felett megjelenik Vidfornir, az aranysas, aki az óriások eljöttét, s ezzel a világ pusztulását jelzi.
Csak egy módon lehet elkerülni a véget. Le kell győzni a mágikus erővel bíró aranyszarvasokat, mert csak az agancsukból készített varázspor tudja elpusztítani az óriásokat. Ám mindehhez a titokzatos, de annál zsugoribb törpéktől kell segítséget kérniük. Cserébe azok kristálykoponyákat követelnek, melyeknek megszerzése szinte lehetetlen… A csapat mégis elindul szent célja felé, ám máris Moro lidérceibe ütköznek. A túlerő reménytelen, hacsak az angyalok szövetségre nem lépnek a barbár vikingekkel…
De vajon Elijahé lesz-e végre Sophiel? Netán a viking vezér vagy Arshamon szerzi meg őt magának? Megmenthető-e még Gabriel lelke? Megesik-e Ariel szíve az iránta rajongó, nővé serdült Machielen? És vigaszra lel-e a hitevesztett Joshua?
A válaszért ezúttal is varázslatos helyszínekre kell repülnöd, kedves Olvasóm, de vigyázz! A mélyben rejlő kincs ragyogása, a hatalom íze és a szerelem mámora téged is megrészegíthet!
Kiadó: Decens Magazin Média
Megjelenés: 2013
Oldalszám: 562
Moly: 92%
A véleményem
Bajban
vagyok. Nagy bajban. Hogy ki fejtsem miért is, az elejétől kell, hogy kezdjem.
Az Életfa elolvasása
után tartottam egy kis szünetet Elijah és Sophiel környékén, de egy hónap
kihagyás után belevágtam a folytatásba. Hiányzott Bardo, Ramodiel és a többi
angyal, meg persze a varázslatos helyek. Nem féltem, hogy meg fog rázni akár mi
is, pedig kellett volna és, hogy miért? A szívemhez oly' kedves Elijah miatt.
(Mondjuk úgy, hogy… képzeletben körülbelül maradt 3 darab hajszálam)
Én…
egyszerűen pók lettem. Nem viccelek! Na jó de. Szívesen mászkáltam volna a
falon, miközben Elijah az idegszálaimon táncikált. Na jóóó, nem követett el
akkora bűnt félre ne legyen félre értve! Csak… én "kicsit"
temperamentumosabb vagyok, mint Sophiel és nekem Elijah "ha még a mosdóba
mész oda is követlek" tekintete kiverné a biztosítékomat. Ki is verte, de attól
szeretem.
A történet
Mint, ahogy már megszokhattuk a történet ott folytatódik, ahol abbahattuk. Miután főhőseink kimásznak a Pokolból találkoznak az immár 27 éves Joshuaval, aki érett férfivá vált és megváltozott "pár" dologban. Találkozásuk után ellátogatunk Heliga Korsetbe, ami Joshua saját várfallal körülvett területe, de a látogatás után már tovább is megyünk, mivel Ariel a látomásában előre "álmodja", hogy Mizariel és a többi Sötét Angyal ellátogat a jötunnokhoz, hogy szövetséget kössenek. Miután megtudják, hogy hogyan is ölhetnék meg őket, elindulnak a törpékhez, mivel csak ők tudják elkészíteni azt, ami végez velük. Útjuk során ellátogatnak a törpékhez, akiknél megegyeznek, hogy csak akkor készítik el a kért fegyvert, hogy ha megszerezik a Kristálykoponyákat, a vikingekhez, akiknél Erik, a viking király miatt, Elijah majdnem vérfürdőt indít, és találkoznak hableányokkal is, akik egy picit se hasonlítanak Arielre, a kis hableányra.
Számomra minden hely nagyon tetszett, de a legjobban persze a törpék lakóhelye. Gyönyörű lehet, ahogy a sok drágakő csillog-villog.
" – Sellők? – vonta fel a szemöldökét a Sötét Angyal, és megdörzsölte borostás állát.
– Gyilkos sellők – helyesbített Szilaj.
– Nos, ez igazán bájosan hangzik – dörmögött Bardo. – Nem úgy van, hogy csak énekelnek és szerelmeskedni szeretnének? – vigyorodott el kajánul. – Azt csak túlélnénk valahogy!
(…)
– A sellők vérszomjasak. Ha nem tudják behálózni és szeretkezésre bírni az áldozatukat, dühöngő óriásmurénákká válnak, és darabokra szaggatják a tóba tévedőket.
– És ha azok szeretkeznek velük? – próbálkozott tovább Bardo, mire Machiel kuncogni kezdett.
– A szeretkezés után ugyanúgy széttépik alkalmi szeretőiket.
(…)
– Elmebeteg szajhák – morgott a szőke angyal. – Már nincs is kedvem hozzájuk."
A törpéknél való tartózkodás során egy olyan dolog történik Elijah és Sophiel között, aminek egy picit nagyobb hangsúlyt adtam volna. De persze, nem voltak a körülmények megfelelők, hogy most ünnepeljenek, amit persze megértek. Egy háború közepén ki szeretne ünnepséget szervezni?
Miközben útjuk szép és néha, nem kellemes helyekre sodorja Elijaht és Sophielt, szerelmük a tetőfokára hál. Megtörténik végre a dolog, s féltem, hogy túlzásba viszik-e, de mondhatni egy normális határon belül maradtak. Igazán vicces volt, amikor valaki megzavarta őket, és "majdnem" sikerült a dolog, de mégsem. Elijah, mint egy nagy gyerek, dúlt-fúlt.
A történet végén pedig Sophielék megszerzik az agancsokat, amikkel a közelgő ellenséget, a jöttunokat megtudják állítani.
Eközben pedig Arshamon és csapata is feljutott, és Mizarielék felé veszik az irányt, hogy szövetkezhessenek velük. A Sötét angyalok elsőnek nem hiszik el, hogy Gabriel (nem tudják, hogy Arshamon van a testében) tényleg hozzájuk akar csatlakozni, de végül be kell látniuk a tettei alapján, és ajándéka is sokat nyom. Miútán befogadják maguk közé, Arshamon egyből kezébe veszi az irányítást szépen, és vezetésével ellátogatnak Jöttünheimbe, hogy szövetkezzenek a jötunnokkal és leverjék Sophielékat, de ezt előre megálmodja Ariel és ez alapján útjuk következő részeit is megtudják tervezni, előrébb vannak az "ellenség"-nél. Míg a második kötetig Diril volt pofátlan, most már Mizariel tölti be ezt a szerepet, de ez a "nő" egy nagyra nőt 12-13 éves, a rosszabbik formából, amit persze ki is használ Arshamon, aki Gabriel testében könnyebben hódit, s tettei hatással kezdenek lenni egy kis mértékben az arkangyalunkra.
Egy idő múlva Gabriel egyre többször képes visszanyerni az irányítását a testén keresztül, mivel segíti a két boszorkány Astrid és lánya, akiket a Sötét angyalok útjuk során felkeresnek, és segítséget kérnek tőlük. Miközben a két személy dúl Gabriel testében, Moro elhozza Machielt, aki idő közben csatlakozott Elijah csapatához, csak ügyessége híján elkapták.
Szereplők
Elijah, mint ahogy már említettem az elején kicsit... szemöldökráncolgatást kivátló férfi lett. Persze, ahogy szereti Sophielt, az olyan... tényleg szerelem, csak na. Most akaratos volt Sophiellel. Amikor a Kristálykoponyákkal tartottak visszafelé a törpékhez és elakarta vinni Moro az angyallányt, akkor Elijah engem egyrészben feldühített, másrészben elszomorított. Sophiel helyében én adtam volna neki rendesen ( jó kis veszekedés lenne kb 2 percenként, így hát kötve hiszem nem bírnánk ki egymást) Elijah prédikációjának elején, de utána csöndbe is maradtam volna, mert persze, hogy rosszul esett volna, ha így kioszt az, akit szeretek.
De persze nem csak rossz volt, a drága. Kompenzálta szerelmi megnyilvánulásaival, és érzései megmutatásával, s édes volt, amikor aggódott és vicces, amikor valami nem sikerült, de már úgy felcsigázta magát.
"– (…) A szerelem… a szerelem a bizonyosság érzése, amikor ráébredsz, hogy a másik feled nélkül nem tudsz, és nem is akarsz élni. Amikor találkozol valakivel, és a szíved kiugrik a helyéről. Fürödni akarsz a tekintetében, és elolvadni a szeretetében. Az érintése, az illata, a hangja, a nevetése után sóvárogsz, és minden percet vele akarsz tölteni. Aggódsz érte, ha nincs veled, és ha baja esik… nos, abba te is belehalsz."Sophiel sokat fejlődött, de mindeközben megtartotta a tisztaságát és a hitét. Nagyon szépen fejlődik, egyre jobban szeretem :D Csak remélem szegénykébe nem szeret bele több férfi, mert ez Elijaht kikészíti és az kihatással van a kapcsolatukra.
"A halálfélelem fájdalmas emberi érzés, ami mindenkit kísért."
Bardoból szeretnék egyet. Első helyre került Elijahval és, ha rosszkedvem van csak pár részt kell elolvasnom, hogy jobb kedvem legyen. Nagyon szeretem a humorát, és azt, hogy bármilyen nyomott is a helyzet egy egyszerű poénnal feltudja oldani az embereket. A könyvben pedig kiderül, hogy igenis képes érezni megbánást, ami egy új oldala. Számomra ez is tetszik. (Oh és nagyon szerettem azokat a részeket, amikor piszkálták egymást Ramodiellel :D )
"Bardo arcán kárörvendő vigyor áradt szét.
- Féltékeny vagy.
- Kímélj meg az észrevételeidtől! – füstölgött Elijah. – Nem vagyok féltékeny! Egyszerűen csak gyűlölöm, ha más férfiakkal kedveskedik."
"[…] – Még sosem volt saját sírom, de szavamra, barátom, igazán tetszik! Nahát angyalszárny is van rajta!
- Jajj, Bardo ne légy már ilyen gunyoros! – szólt rá szigorú ábrázattal Ramodiel, […]"
Machielt is megszerettem, az elején harcias volt, de Elijah szidása után megenyhült és kedvesebb lett. Mind a kettő oldalát szeretem, nagyon kedves és bájos, aki vágyik a szerelemre. Új a Földön, de sz érzései gyorsan kifejlődtek és szíve Ariel iránt kezd dobogni. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből.
Sharanfert egyre jobban kedvelem, most pedig még több betekintést kaptunk a múltjába, amitől sokkal szimpatikusabb lett, de nem csak ezért, hanem azért is, hogy jégszíve kezd feloldódni és jobbá válni.
Gabriel/Arshamon: Nehezen tudok róluk beszélni. Arshamon még mindig gonosz, nem hiszem, hogy változni fog, remélem gyorsan visszakerül a Pokolba, Gabrielt pedig sajnálom, hogy nem hozzá méltó és csúnya dolgokat műveltek a testével együtt.
Erik is egy új karakter. Viking király, erős és határozott, akinek Sophiel megtetszik. Nem tett le a lányról, de nehezére esett nem megpróbálni megszerezni. Akaratos, de kedves is tud lenni. Kíváncsi vagyok még az ő útjára :)
Kedvenc
jelenet: A törpéknél történő dolog Elijah és Sophiel között.
Kedvenc
szereplő: Bardo, Sophiel, Machiel és Elijah
Mélyrepülés: Egy személy halála. Szomorú voltam, hogy meghalt.
Nem
szimpatikus személy: Mizariel
5/5
Az író facebook oldala
https://www.facebook.com/pages/A-O-Esther/436472609734176
Weboldal
Ha követni szeretnéd a blogot facebookon, akkor katt IDE :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése